Ritka vadászszerencse

3

György Sándor negyven másodperc alatt három vadat kapott puskavégre!

– Remélem, hogy Karcsi barátomnak szerencséje lesz, ha már meghívtam – gondolta január első szombatján délután három körül György Sándor, miközben a talpa alatt csikorgó hóban a beregsurányi határban található lesek egyike felé baktatott.

A barát, nevezetesen Jakab Károly elfoglalta a tizenkettes számú lest, Sándor pedig a tőle mintegy nyolcszáz méterre található tizenegyesen helyezkedett. Örömmel konstatálta, hogy az idő remek, hó borítja a tájat, ráadásul telihold is van. Felkészült mindenre, amikor háromnegyed órányi várakozás után meghallotta, hogy a szóró mellett rekettyésben mozog valami.

Kan lehet – gondolta, hiszen az szokott egy ideig mocorogni, majd kiváltani a szóróra. Jó félóra múlva így is történt, a vad kilépett az erőből, lőtávolságra. Sándor célzott, majd nagyot dörrent a golyós. A jó hatvan méterre álló kan pedig megrázkódott, és mintegy tíz méter után elfeküdt.

– Ahogy kell, odamentem, ellenőriztem az állatott, amelyet a szíve táján találtam el, így halálos sebet kapott, nem szenvedett – kezdte visszapillantását a szerencsés napra György Sándor.
– Küldtem egy sms-et a barátomnak és mivel még igen korán volt, visszamentem a lesre. Reménykedtem hátha a Karcsinak is lesz sikere vagy nekem sikerül még egyet puskavégre kapni. Olyan három negyed hat körül nagy csörtetést hallottam, egy konda jött a szóró felé mint egy vonat.

Kirohantak Sándor pedig célba vette az egyiket egy tucat létszámú kondából. A lövést követően az egyik elfeküdt, a többi pedig mint a verebek, szétrebbentek. A menekülő állatokból egyre még az erdőbe belépés előtt ismét ráemelte fegyverét, és el is találta. Néhány süldő körbe szaladt, Sándor ismét célzott és az egyik rohanó süldőt helyben is marasztalta.
És ezzel még nem volt vége! Mivel a többiek is még a les körül és annak lővonalában szórón rohangáltak, jött az újabb választás, az újabb lövés, és az újabb találat. Mindez mintegy negyven másodperc alatt. Ez bizony parádés a javából.

4 disznó egy este

„Ötven éve nem volt ilyen”

– Természetesen nagyon boldog voltam, hiszen érdeklődtem társaságunk legidősebb tagjától, aki szerint ötven éve biztosan nem akadt olyan vadásztársa aki egy este/ napon négy disznót lőtt volna. Kettőt gyakran, hármat már igen ritkán de a környékünkön négyet legalább fél évszázada nem kaptak puskavégre senki. Ráadásul mindezt mintegy másfél órán belül. A vadásztársak persze gratuláltak én pedig igen büszke vagyok erre a szerencsés napra, hiszen a hó és a telihold miatt úgymond ideálisak voltak a feltételek. Ami egy kis ürüm: a barátomnak nem sikerült -így Sándor.

A négy vadból kettőt kompetenciába kapott a vadász, kettőt leadott a társaságnak, amit vadhúsként értékesítettek.

György Sándor a maga harminckét esztendejével Tarpai Földtulajdonosok Vadásztársaság második legfiatalabb tagja. A családban nem volt vadász, a vad és a vadászat szeretetét a szomszédban lakó vadászmester, Dányádi István oltotta belé. Tíz éve koccintott elsőként Hubertussal, a vadászok védőszentjével, de volt olyan időszak, amikor majd három évig nem fogott a kezébe puskát. Egyéni vállalkozó, agrármérnöki és vidékfejlesztési szakmérnöki diplomával.
És jött a nagy agyaras…
Amikor a munka engedi, nagyon szívesen hódol e szenvedélyének, és ez ellen párjának sincs kifogása. A vadásztársaság területeit (Tarpa, Gulács, Beregsurány, Tivadar, Hetefejércse) járja szívesen, apróvad vadászaton, vagy ül lesre. Az apróvadak közül fácánkakas, mezei nyúl, róka, szajkó és tőkésréce mellett volt már zsákmány őzbak, őzsuta és gida is és persze vaddisznó is.
És még nincs vége a sikeres sztorinak, mert a hétfőt megelőző szombaton már lőtt egy vaddisznót egy héttel később pedig a barátja hívta vissza a Kömörői Petőfi vadásztársaság Szatmárcsekei környéki hajtására. A „Kölcsey erdejében” huszonöt puskás próbálkozott, végül tizennégy disznót ejtettek el. Nem fogják elhinni: Sándor egymaga kettőt. Sőt: A teríték egyetlen kanjának átlag 19,75 centis agyara ezüstérmes lett.

19.75 cm-res kan

– Aki nem cserkelt még, vagy nem ült órákon át szinte mozdulatlanul lesen, az nem tudja mi a vadászat. Az biztos, hogy nem a zsákmány elejtése a legfontosabb, ez ettől sokkal többet jelent.
– A vadászat nekem a nyugalom a csend, és azt jelenti amikor egyé válok a körülöttem lévő természettel. Kitisztul a látásom, hallásom, észlelésem. Megszűnik a rohanó világ. Teljes kikapcsolódást ad, engem nem a gyilkolás vágya, hanem a természet szeretet hajt.
„ A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.”- vallja György Sándor.

 

Forrás: György Sándor

Megosztás

3 hozzászólás

  1. Biztos,hogy vadászias “a maga harminckét…”,
    negyven másodperc alatt három szaladgáló süldőt sötétedés után !
    Mérnök Úr !

      • Igaz,igaz !
        Viszont nagyon vágyom arra,hogy a jövendő magyar vadászok ne a pénzüktől,hanem a nemeslelkűségük által váljanak egy kicsit is ismertté !!!

Szóljon hozzá! (A személyeskedő sértegetéseket és trágárságokat töröljük!)

*