Kellemes tavaszi idő fogadta az érdeklődőket március 19-én a Pilisi Parkerdő Zrt. Budapesti Erdészetének központjában. A több mint egy tucatnyian voltak ismét kíváncsiak, az Országos Magyar Vadászkamara Fővárosi és Pest megyei Szervezetének Kulturális Bizottsága által immár második alkalommal megrendezett „Pest megyei vadászok klubdélutánjára”. Az érdeklődőket ez alkalommal is Bíró Gabriella köszöntötte, az előadások a „Barlangrajzoktól a merevlemezig” témát ölelték fel.
A résztvevők két kortárs alkotó – Boros Zoltán (festőművész) és Polster Gabriella (természetfotós) – segítségével nyertek betekintést a festészetbe és a természetfotózásba.
A történelmi sorrendhez igazodva az első előadást Boros Zoltán tartotta. Rövid történeti áttekintést követően – amelyben a barlangrajzokról és a „modern” festészetről is elhangzott pár érdekes információ – saját művészetébe kalauzolta el a hallgatóságot. Megmutatta gyerekkori rajzait, majd elmesélte miként lett grafikus és vadász (közel egy időben) és néhány műhelytitkot is megosztott az érdeklődőkkel.
Hitvallása szerint a festőnek nem az a feladta, hogy tökéletesen lemásolja a természetet, az utolsó fűszálat is megmutassa; ez a fotógráfia dolga. A festményeknek, grafikáknak illúziót kell teremtenie, a szemlélő felé a téma hangulatát kell közvetítenie, hagyni, hogy az ember beleélhesse magát. Képein igyekszik a vadat és természetes környezetében úgy ábrázolni, ahogy és amikor azzal élő valójában is találkozhat az ember. Műveihez azt a technikát alkalmazza, amellyel legjobban vissza tudja adni a téma hangulatát. A művész előadása végén megosztotta a jelenlévőkkel egy-egy kép elkészítésének módszerét. Minden munkát hosszas felkészülés előz meg, akár tanulmányutakat is tesz annak érdekében, hogy minél jobban meg tudja formálni az adott vadfaj és környezetének minden sajátosságát.
Egy pogácsányi szünet után Polster Gabriella vette át a „stafétát”. A fotótechnika, a sajtófotózás és a kezdeti, Nimród Vadászújságnál eltöltött éveibe engedett bepillantanunk.
„Nekem a vadászat eggyé válni a természettel; magamba szívni minden rezdülést, szívembe zárni fény és színjátékát, hangját, illatát, az apró csodák villanását. Semmihez se hasonlítható, különleges érzés egy rókakölyök szemébe, vagy egy harmatcsepp tükrébe nézni, felfedezni és megörökíteni a természetben rejlő milliónyi pillanat egyikét.” – mondta a fotós.
Boros Zoltánhoz hasonlóan néhány apró trükköt is megosztott velünk. Kiemelte, hogy a jó fényképhez, a festészethez hasonlóan elengedhetetlen a vad, annak élőhelyének és a fotótechnika, valamint a felszerelés teljes ismerete. Azonban ez semmit nem ér szerencse és a természetre „nyitott szem” nélkül, ahogy ő mondta: látni kell a fényt!
A képek böngészésében és a hozzájuk fűződő történetek hallgatása közben észre se vettük, hogy közben ránk sötétedett…
-ZV
