A vörösök, már a tyúkólban vannak.

Egyre több a róka a hegyaljai falvakban, Bodrogolasziban, Erdőhorvátiban, Miskolcon – így egyre több  a konfliktus (a “csirkelopás”) a lakosság és a vadon élő,  ragadozók között.

A helyi állattartók – főleg baromfit nevelők – féltik jószágaikat, a lakosok pedig tartanak az esetleges betegségektől.

– Nagyon szép állatok, igazán aranyosak is , de nem ide valók. Elhiszem, ők is csak élni akarnak, de azok a gazdák is, akik nem a rókáknak akarják nevelni a jószágaikat – mondta egy helyi lakos.

Bodrogolasziban a héten a testületi ülésen szintén előkerült a rókák ügye, döntés született, hogy tíz nap türelmi időt adnak a területen illetékes vadásztársaságnak, mert szerintük ők az illetékesek ebben a kérdésben. Amennyiben ők nem tesznek hathatós lépéseket, akkor összeíratják a kárt szenvedett bodrogolasziakkal, kinek mennyi jószága tűnt el a rókák miatt és kártérítési igénnyel beperelik a vadásztársaságot.

Az elhangzott panaszokból a teljesség igénye nélkül pár:

– Rengeteg a gazos, elhanyagolt, elhagyott porta a faluban – mondja Cserpák Zsolt, akinek tíz csirkéjét vitte el a róka. – Talán ha az élőhelyüket megszüntetnénk, a rókák is elmennének a faluból.
– Írtam a vadásztársaságnak, de olyanokat tanácsoltak, hogy azt hittem, a falra mászok – mondja Kovács József, akinek egyszer napközben a szeme láttára vitte el egy tyúkját a róka. – Csináltassuk meg a kerítést. Saját szememmel láttam, a kétméteres kerítésemet úgy ugrotta át a tyúkkal a szájában a róka, mintha ott sem lett volna.
– A rókának semmit sem számít a kerítés – mondja Braun István. – Ha innen nem tud bemenni, akkor bemegy a harmadik szomszédon keresztül, ha megérzi a zsákmány szagát, semmi sem állítja meg.
– Aztán meg azt is mondták, állítsunk ki csapdákat – veszi vissza a szót a polgármester. – Tegyük fel, van valakinek harmincezer forintja a csapdára és meg is veszi. Hová kell felállítani? Mi van, ha betéved a szomszéd kutyája a portára és azt fogja meg a csapda, vagy óvatlanságból egy másik ember lép bele?
– Miért nekünk kellene ezt a problémát megoldani? – teszi fel a kérdést Csoma Jenő. – Ha a vadásztársaságnak jó a vad olyankor, amikor saját maguknak lövik meg, akkor legyen jó most is, amikor a vad betéved a faluba.
– Településen belül nem lőhetnek – mondja Benkő Sándorné, aki már tavaly ősszel jelezte, róka jár a faluban. – Legfeljebb akkor, ha hivatásos vadászt fogad a társaság, de ahhoz rendőrségi engedély kell.

További ötletként az is felmerült mi lenne, ha egy vadaspark vagy állatkert fogná be az állatokat.
– Nem tehetjük, mert az olyan, mintha lopnánk az államtól – mondja Krajnyák Zoltán, a Miskolci Állatkert és Kultúrpark zoopedagógusa –, ugyanis minden magyarországi vad az állam tulajdona. Eszmei értéke nincs, mint ahogy a fácánnak vagy a mezei nyúlnak sem, mert szabadon vadászható, miután nem védett állat. De ahogy hallgattam a történetet, az nem megoldás, ha a feltételezett életterét megszüntetik a rókának, hiszen ha megtalálják a kotorékot és betemetik, miközben ott egy egész rókacsalád van, amelyik szépen lassan megfullad, az már állatkínzásként is értelmezhető. Ha megtehetnénk, hogy befogjuk a rókát – mint ahogy nem tehetjük meg –, akkor sem hiszem, hogy kimennénk valamelyik településre, mert tudomásom szerint a közeljövőben nem tervezzük bővíteni a jelenleg egy egyedből álló rókapopulációnk számát.

Mégis mit lehet ilyen esetben tenni?

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatalhoz fordultak a kérdéssel, ilyen esetben mit lehet tenni.

Az alábbi választ kapták:
A vadászati törvény kimondja, hogy nem minősül vadászterületnek a települések belterülete, ezért a belterületen vadászni nem lehet. A lakott területen megjelenő kárt okozó vad elejtését a 253/2004. évi (VIII. 31.) Korm. rendelet 36. § (1) bekezdése szerint a területileg illetékes rendőrkapitányság engedélyezheti.
A vadászati hatóság a vadászatra jogosult kérelmére engedélyezheti a róka fegyverlámpával történő éjszakai vadászatát. A vadászatra jogosult a rókák elejtését a vadászterületen végezheti (belterületen nem). A B.-A.-Z. Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi és Erdőgazdálkodási Főosztályához jelen időpontig a vadászatra jogosult a róka fegyverlámpával történő vadászatára vonatkozó kérelmet nem nyújtott be.
Az 1996. évi LV törvény 75. § (1) bekezdése meghatározza, mely vadfajok által okozott kár minősül vadkárnak. A hivatkozott bekezdés alapján nem minősül vadkárnak a róka által okozott kár. Az 1996. évi LV törvény 80. § (1) és (2) bekezdései a vadkárt okozó vadfajokra vonatkoznak.
A 1996. évi LV törvény 75/A. § szerint a jogosult a vadászható állat által okozott kárért való felelősség Polgári Törvénykönyvben foglalt szabályai alapján köteles a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül másnak okozott kárt megtéríteni azzal, hogy a vadászatra jogosult ellenőrzési körén kívül eső oknak a vadászati jog gyakorlásán és a vadgazdálkodási tevékenység folytatásán kívül eső okot kell tekinteni. A róka által belterületen okozott kár térítésére a hivatkozott jogszabály az irányadó.

A rókák fegyveres gyérítése helyi, “tüneti kezelés”. Amennyiben az nem terjed ki nagyobb területre, több községre, vadászterületre, akkor eredménytelen marad, mert a megüresedett területeket a felnövekvő generációk elfoglalják. A rókák a zavartalan, elhagyott udvarok adta nyugalom és a könnyen megszerezhető táplálék ígérete miatt keresik fel a falvakat, tyúkólakat, kukákat. Előbbi megszüntetése, az utóbbiak körültekintő zárása, segíthet a probléma egy részének megoldásában. A belterületei vadászatot (a hatósági engedélyek beszerzése után) több, komoly biztonsági intézkedésnek (utca lezárásnak, kijárás beszüntetésének, lőírányok kijelölésének, házi állatok – kutya, macska, stb. elzárásának) kell megelőznie. A belterületi “vadászat”, fegyveres kárelhárítás csak akkor lehet eredményes, ha a lakosság együttműködik a vadászokkal, segíti munkájukat közreműködésükkel (pl: észleléseik bejelentésével).  Nem azonnal, de idővel megfelelően rendezhető az ügy (de csak közös akarattal).

Forrás: szerk, forestpress.hu