fbpx

1 vadfaj – 6 szemszögből

0

A Dalerd Zrt. derekegyházi vadászháza adott otthont az Országos Magyar Vadászkamara által szervezett, június 11-én megtartott dámkonferenciának, amelyen hazánk egyik legellentmondásosabb megítélésű vadfajának az időszerű vadgazdálkodási kérdéseivel foglalkoztak az előadók, akik Magyarország legjobb, lapátos agancsúak által „sűrűn lakott” vadászterületeiről érkeztek.

Az előadások sorát Palánki Gábor, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. Tamási Erdészetének vezetője kezdte, aki örömmel jelentette be, hogy a gyulaji dám idén áprilisban – első vadászati-vadgazdálkodási elemként – 75-ös sorszámmal bekerült a Nemzeti Értéktárba. Nem véletlenül, hiszen 1978 és 1987 között öt világrekord agancsú bikát ejtettek el Gyulajban. A szakember elmondta, hogy a 7600 hektáros vadászterületet 1973-ban kerítették be, amely a migrációs hatás kizárása miatt hamarosan eltartó képességen felüli létszámot eredményezett. Ennek kondícióvesztés és jelentős elhullás lett az eredménye, a cserjeszint pedig gyakorlatilag eltűnt. A problémát intenzív takarmányozással és vadföldműveléssel igyekeznek megoldani, de az elejtések számát is drasztikusan megemelték. A vadföldekben évelő kultúrákat hoznak létre, például lucerna telepítésével, amelyet szakaszosan bocsátanak a vad rendelkezésére. Kiegészítő, zabalapú abrakot csak felrakás időszakában etetnek, télen pedig a szilázst vagy szenázst részesítik előnyben. A becsült összállomány létszáma napjainkban 4400-ra tehető, de ezt szeretnék 4-5 év alatt 3200-ra csökkenteni, az élőhely-fejlesztési célok között pedig leginkább a fás szárú rágóvegetáció létrehozása szerepel.

A Nyírerdő Zrt. messze földön híres dámgazdálkodásáról. A CIC Edmond Blanc díjával több ízben elismert gúthi vadászterületen folyó, két világrekord trófeában is megmutatkozó hozzáértő munkáról dr. Szendrei László vadgazdálkodási szakreferens tájékoztatta a jelenlévőket, akik érdeklődéssel hallgatták az általuk alkalmazott állománykezelési szempontokat. Ezek közül figyelemre méltó, hogy 2005-höz képest a tarvadteríték gyakorlatilag megduplázódott és bikákból is több került puskavégre, ám az érmes arány „évjárattól függően” mindig magas volt, a lapátos agancsúakat tekintve 83 és 97 százalék között ingadozott. A szakreferens véleménye szerint a magas minőség árát a takarmányozási költségeken keresztül fizetik meg: 120 tonna szemes- és 550 tonna lédús takarmányt juttatnak ki évente a területre, ezen felül pedig elszórtan, több kisebb-nagyobb foltban elhelyezkedő, 360 hektárnyi vadföldet is művelnek. Utóbbiak közül kifejezetten a barcogásra tartogatnak, s csak szeptember legvégén nyitnak meg 50-60 hektár rozs- vagy tritikálé-vadföldet. Gúthon a legnagyobb probléma a vízhiány, ezért igyekeznek különféle műtárgyakkal „megfogni” a tavaszi csapadékot, s a barcogóhelyek közelében itatókat létesíteni. Azáltal, hogy egy beállt bikának nem kell órákra elmennie, ha inni akar, nem foglalják el a teknőit, így a verekedési veszteségek jelentősen csökkenthetők. Selejtezési alapelv, hogy a nyársasok közül csak a leggyengébbeket veszik ki, a kanalasoknak mindössze a 10 százalékát ejtik el, és 4-8 évesen is csak az egyértelmű lapáthibásokat lövik, így a lapáttal rendelkező bikák zöme 8-10 éves korban kerül terítékre, a kapitálisok azonban 12-14 éves korukig kíméletben részesülnek, hogy tovább örökítsenek, vállalva ezáltal az esetleges visszarakásból eredő agancssúly-veszteséget is.

A SEFAG Zrt. lábodi vadászterületén folyó dámgazdálkodásról dr. Varga Gyula vadgazdálkodási osztályvezető adott átfogó képet, hangsúlyozva a létszámgondokkal összefüggő problémákat. Előadását néhány megdöbbentő számadattal kezdte: az erdőgazdaság 8 vadászterületen, 103 ezer hektáron gyakorolja a vadászati jogot, 3 ezer hektárnyi vadföldet művel, éves szinten 7 ezer nagyvadat hasznosít és 140 millió forint mezőgazdasági vadkárt fizet. A Lábodi Vadászerdészet a maga 48 ezer hektárjával hazánk legnagyobb kiterjedésű vadászterülete, ahol az egyik fő vad a dám, amely migrációs kerítés hiányában szabad területinek tekinthető. Az ezredforduló tájékán évente ezer körüli szintre vagy még magasabbra kellett emelni az éves terítéket, amelyből a bikák 20 százalékos aránnyal részesültek. Mára a drasztikus állománycsökkentés befejeződött, az elejtések száma 650 körül stabilizálódott. A legnagyobb problémát ma már tehát nem a kezelhetetlen állománynagyság, hanem az aranysakál és a rengeteg erdővédelmi kerítés okozza.

„Dámgazdálkodás az ország közepén” – ez volt a címe Fehér Sándor termelési és kereskedelmi vezérigazgató-helyettes prezentációjának, aki a NEFAG Zrt. pusztavacsi erdészetének a tapasztalatait foglalta össze. Ezen a 9300 hektáros területen 1853-ban történt az első telepítés, s 1910-ben már 350 egyed, 1991-92-ben pedig 1100 dám élt a területen. Utóbbi a vadeltartó képességen túlinak tekinthető, így mára 700 körülire csökkentették a létszámot. A legszűkebb keresztmetszet a nem megfelelő vízellátottság, ezért a vízpótlás céljából csőkutakat létesítettek. Az állomány minősége kielégítő, annak köszönhetően, hogy a lapátosokat szinte kizárólag 10 éves kor fölött lövetik meg. Tavaly a 117 bikából 12 volt arany, 13 ezüst és 10 bronzérmes. A célok között a korosztályviszonyok optimalizálása, a vadföld-gazdálkodás intenzitásának emelése, valamint további napelemes kutak létrehozása szerepel.

A kelebiai vadászterület dámállományának sajátosságairól Tóth Attila, a KEFAG Zrt. erdészeti igazgatója beszélt. Előadásából megtudhattuk, hogy 1978-ban indult a telepítés a 69 százalékos erdősültséggel rendelkező, 11 ezer hektáros területre, ahol a viszonylag gyenge élőhelyi adottságok ellenére éves szinten 550 nagyvad, közte 240 dám kerül terítékre. A 80 hektárnyi művelt vadföldből 12 hektár lucerna teljesen zárt, a többit szakaszosan hasznosítják. A vízpótlást 20 napelemes itatókúttal oldják meg. A dám hasznosítási aránya jelenleg 28 százalék körüli, a bikák zöme kétévesen, majd 7-9 éves kor között kerül terítékre, s az elejtett lapátos bikák 80 százaléka érmet kap a bírálaton.

Utolsóként Mészáros Attila, a Dalerd Zrt. fővadásza lépett a pulpitusra, hogy „házigazdaként” bemutassa a 11 ezer hektáros Sarkad-remetei terület dámgazdálkodási eredményeit. Sarkadon egy zárt, elszigetelődött dámpopuláció található, felismerhető fenotípussal, minimális migrációs hatással. Az érmes arány 83 százalék, az elejtett lapátosok átlagkora 9,5 év, a agancsformára pedig a rövid, erős szár, illetőleg a széles és rövid lapát, valamint a sötét szín és a gyakori cápafog jellemző. Ez a terület fő vadja, ami azt is jelenti, hogy a minőségjavulás érdekében a többi fajt alárendelik a dámnak. Korábban – egyes becslések szerint – közel 7 ezerre emelkedett az állomány létszáma, így az ezredforduló utáni években „jobban belenyúltak”, 1800 egyedre állították be. Ennek következtében ma már mennyiségi probléma gyakorlatilag nincs és a minőség is javul, hiszen a dám kiválóan reagál az élőhely-fejlesztésre, illetőleg a szakmai alapokon nyugvó hasznosításra. Ezt mutatja, hogy szinte minden évben esik itt 200 pont fölötti agancsot viselő bika.

Dr. Király István, az OMVK Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottságának elnöke zárszavában ugyancsak a létszámgondokról és az aranysakál-fenyegetettségről beszélt, hozzátéve: egyre több helyen gondot jelent a juhok „büdös sántaságáért” felelős staphylococcusok által okozott agancstő gyulladás, amely egyes állományokban nagyfokú abnormitást okoz.

 

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*