A Háromkő-Bérc Vadásztársaság (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) október 17-én rendezte meg hagyományos trófeamustráját, Sajóvelezden. Azon kívül, hogy az idei vadászévben zsákmányolt trófeákat bemutatták, a társaság vadászházánál egy megható ünnepségre is sor került: a néhány éve felállított, faragott kopjafára ekkor kerültek fel az elhunyt vadásztársak nevét tartalmazó réztáblák.
– Húsz barát, vadászcimbora, édesapa nevét olvashatják ezen az emlékművön, amelyre – remélhetőleg – még jó ideig nem kell újabbat felhelyezni – mondta köszöntőjében Kriston Nándor elnök, majd megkérte a jelenlévőket, hogy levett kalappal és egy néma főhajtással emlékezzenek azokra, akik már csak az égi cserkelőutakat róják.
A Bükki Vadászkürtösök szignáljait, majd a református lelkész és a római katolikus plébános áldását követően egy koszorút is elhelyeztek az emlékezők. Ezután egyenként átvehették a bírálati lapokat és a tölgylevélre ragasztott gyöngyfogakat azok az elejtők, akik az idei bőgésben szarvasbikát hoztak terítékre ezen a területen.
Október közepéig összesen tizenöt bika terítékénél adhattuk meg a vadnak a végtisztességet – közölte idényértékelésében Juhász Ferenc vadászmester. A golyóra érett bikák átlagsúlya 6,5 kilogramm volt, amely némileg elmarad ugyan a tavalyitól, de a korábbi évekhez képest igen jónak mondható. A bőgés nehézkesen, hektikusan indult, ám a főbőgés nem késett sokat: szeptember 22-től már harsogott az erdő.
A mustrán a gímagancsok mellett az idei őzbaktrófeák és az érmes kanok is láthatóak voltak, s egy igazi különlegességet, egy aranyérmes borzkoponyát szintén megtekinthettek az érdeklődők, akik az eső ellenére hősiesen kitartottak, s a babgulyás elfogyasztása után még sokáig beszélgettek, anekdotáztak, szakmáztak – miközben visszagondoltak az elhunyt vadásztársakra vagy felidézték az idei bikavadászatok emlékeit…
Fotók: Wallendums Péter
(VL)
