Szerkesztőségünk egy örvendetes, követnivaló, egyben hihetetlennek ható hírről értesült. Míg egyes társaságok acsarkodnak egymással, mások összefognak, és élvezik azt, ami a legfontosabb a vadászatban, magát az „élményt”!
„Talán az utolsó napsütéses novemberi szombaton együtt vadászott immár sokadszor a törteli Rákóczi Vt. és a ceglédi Széchenyi Zsigmond Vt. tagsága. Az idei házigazda Törtel volt. Vendégségbe hívták még a Gerje-menti Szövetség elnökségét és a szövetséghez tartozó társaságok elnökeit is.
Induláskor még borús időben kapaszkodott fel a társaság a Törteliek öreg Csepeljére de mire a területre értünk kisütött a Nap de kellemetlen szél fújt. Lustán mozdultak a nyulak a kakasok pedig nem bírtak a széllel, de azért itt ott csak pattant egy – egy lövés.
Lassan haladtak a vadászok és fogytak a kilométerek lassan gyűltek az aggatékon a nyulak. A vadászterület határánál nem volt megállj, csak annyi dőre míg rendeztük a sorainkat és már ceglédi területen vadásztunk tovább.
Aztán vissza törteli területre, és a hajtás végén valóságos nyúlparádé volt, a lucerna tábla sok nyulat rejtett az elejtésük pedig nagy ügyességet kívánt.
A törteli vadászház udvarán jókedvű társaság várta a terítéket. Ekkor már ismert volt az eredmény.
A fáklyák fénye mellett a Pipacs kürt együttes búcsúztatta földi életüktől a terítéken lévő vadat, 50 nyulat és 5 kakast!
A ceglédi elnök Földi Pál szavai zárták a vadászatot:
„ A vadászat határok nélkül történetének egy újabb fejezete íródott ma, legyen ez példa mindenkinek arra, hogy a szomszédok örülni is tudnak együtt!”
A teríték után a vadászházban, finom őz pörkölt és friss fánk várta vacsorára a megfáradt vadászokat.”
Forrás: Mihály János