„Reggel, kora virradattal egy esti lövést követően elmenekült nyakon lőtt ünőt kerestünk meg, rövid munkának bizonyult. 350 méter dermedthez vezetéssel, amin 50 méter után már nem volt vér meg is találtuk a vadat. Sajnos a ragadozók az este folyamán már megelőztek minket és megpocsékolták.
Később a nap folyamán újabb utánkereséshez hívtak minket, egy előző napi terelésen hátsó láblövéssel és törött lábán is gyorsan menekülő tehenet láttak beváltani egy patak medrébe. Erre a csapára tettem rá Ronyt, amin igen nagy kedvvel indult meg, pár száz méter megtétele után már pár csepp vért is találtunk, aztán ismét csak alig-alig volt követhető a csapa. Két patakon és legelőkön, valamint földutakon haladt át a sebzett, végül egy kis domb oldalában sűrű kökényesben lelt menedékre a tehén, Rony itt csaholta állóra. Folyamatosan hallottam öblös hangját, amíg jó széllel bekúsztam a kökényesben, közben több vaddisznó vackot érintve – ha nem bíznék vakon Ronyban, már-már gyanakodhattam volna disznóra is. Szerencsére ő csak a sebzettel foglalkozott, végül 2500 méteres csapa végén és a sebágytól 10m -re sikerült egy alkalmas pillanatban megadnom a kegyelemlövést.”
Forrás: Utánkeresők Baráti Köre; Szabon Gábor
