fbpx

Téli lakoma

0

Az elmúlt napokban beköszöntött hazánkban az igazi télies időjárás. Hajnali fagyokkal, egyes területeken már az első hó is leesett. Bár az elmúlt esztendőben sokáig kitartott a vegetáció és elegendő természetes takarmányt biztosított a vadállománynak, itt az ideje elkezdeni a kiegészítő takarmányozást.

A legjobb, ha nem várjuk meg, hogy minden élelemforrás kimerüljön, folyamatosan kell elkezdeni, klasszikusan még az ősz végén a kiegészítő téli etetést. Ez hatványozottan igaz az egyre fogyatkozó apróvad állománnyal gazdálkodó jogosultakra. Így elkerülhető, hogy a tavaszi állománybecslések után, “nagy rácsodálkozás” legyen az őszvégi, téli társasvadászatok alkalmával.

A klasszikus fácánetetőt mindenki ismeri azonban a „ládás” madarak megjelenésével egyre kevesebben alkalmazzák őket, pedig még ezen, gyenge képességű egyedeket is helyhez lehet vele kötni, nem beszélve a sokkal élelmesebb vad fácánokról. A mezei nyúl esetében is sokféle kialakítású etető ismeretes, az egyszerű ágvillába helyezett káposztától, vagy szénától, a kis tetővel rendelkezőkig. Fontos, hogy minél többet helyezzünk ki a meglévő fasorokba, csenderesekbe és azokat rendszeresen ellenőrizzük, töltsük fel.

Természetesen a nagyvadfajaink számára nem kevésbé fontos a téli kiegészítő takarmányozás és általában ezt többen is folytatják. Azonban itt is figyelni kell hova, mikor és mit helyezünk ki. A széna a legtöbbet használt és legalapvetőbb takarmány talán a kukorica után. Azonban ez utóbbit csak önmagában ne alkalmazzuk, mert elzsírosodik tőle a vad. Ez első gondolatra még jól is jöhet a télen, de egy felelős vadgazda tudja, hogy a „kövér” vad nehezebben mozog és a nőivarúak esetében a későbbi vemhesség során komplikációkat jelenthet a „túlsúly”. Használhatóak pelletált, granulált takarmányok, azonban ezeknél fontos, hogy ne érje őket nedvesség, mert akkor feloldódnak és ezt már nem veszi fel a vad. A használható etetők annyi félék lehetnek, ahány ház, itt is szintén fontos a kontroll.

A szálas és szemes takarmányok mellet érdemes lédúst is „felszolgálni”, ez lehet siló, répaszelet, …stb., egy a fontos a takarmány „tiszta” legyen és könnyen felvehető. A silótálcák jó szolgálatot tehetnek, de vigyázzunk a túl vékony rétegben terített siló átfagyhat és ez már több kárt okoz, mint hasznot. Itt is érvényes, ami az apróvad esetében, a folyamatos ellenőrzés elengedhetetlen.

Nem utolsó sorban, ne feledkezzünk meg télen sem a víz fontosságáról (ennek egy részét a lédús takarmányok tartalmazhatják). Ilyenkor is kell a területen lennie tiszta víznek, a befagyott itatókat fel kell törni, hogy hozzáférjen a vad. Egyébként kénytelenek a havat, mint vízforrást használni, ami a száj sérüléséhez, meghűléses, „gyulladásos” megbetegedésekhez vezethet, végső soron pedig az állat elhullásához.Az etető és itató helyeket magas hótakaró esetén tisztán kell tartani, adott esetben hóekézni is szükséges, hogy eljuthasson a feltöltött etetőkhöz.

A télen is megfelelően takarmányozott állomány, tavasszal sokkal reproduktívabb lesz, jobb ellési és felnevelési aránnyal fog rendelkezni és az agancsfelrakásban is meghálálják a téli jóltartást.

ZV

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*