Az idei tél változatosnak volt mondható, hol hidegebb, hol melegebb volt, mint ahogy azt megszoktuk, de lassan vége, ám a szarvasokra nézve még tartogat nehézségeket.
Ilyenkor általában tar fejűek a bikák, de szép számmal találhatunk félszárú, vagy akár „teljes fejdíszű” bikákat és egyre gyarapodnak az erdőn bóklászó „civilek” is, akik nem mást keresnek, mint hullott agancsot.
Ez irányú tevékenység mind a „régi”, mind a 2016. január 1-től hatályos vadászati törvény alapján lopásnak minősül, hiszen a Vtv. 9. § (2) bekezdése alapján:
„(2) A vadászterületen elejtett, elfogott vad (ideértve annak trófeáját is), a hullatott agancs, a szárnyas vad jogszerűen gyűjtött tojása, az elhullott vad teteme vadászatra jogosult tulajdonába kerül.”
A büntető jogi felelősségen kívül a szabálytalanul agancsozók komoly veszélyt jelentenek a vadállományra is. Na persze itt nem azokra a túrázókra gondolok akik, egy-egy hétvégi kirándulás során találnak egy fél szárat és azt hazaviszik, hanem azokra, akik ezt „nagyban”, akár üzletszerűen űzik.
Az agancs a csontfaló sejtek hatására leválik az agancstőről, ez egy természetes folyamat, ami nem okoz nagyobb sérülést a vad számára, még ha időnként „borzalmas” képet is festenek. Azonban a sokszor csatárláncban, a területet szisztematikusan átkutató emberek felesleges zaklatásnak teszik ki az állatokat, amelyek menekülés közben vetik el agancsukat. Ez csak azért baj, mert így az agancstő is sérülhet, ezzel pedig maradandó károsodást okozhatnak a vadnak, és vagyoni kárt a vadászatra jogosultnak.
A hullott agancs a vadgazda számára számos információval szolgál mind az állomány egészét, mind az egyes egyedeket illetően. Itt gondolok például a takarmányozás sikerességére, egészségi állapotra, egyéni produktumra. Az ezekből készített „kiállítások” alkalmasak egyfajta „önvizsgálatra” és a jövőbeni gazdálkodás megtervezésére, ennek hiányában minden esetre nehezebb a gazdálkodó dolga.
Aki még is csillapíthatatlan vágyat érez magában, hogy átjárja a legmélyebb völgyeket és a legnagyobb sűrűket agancsok után, akkor azoknak javaslom, előtte keressék meg a helyileg illetékes vadászatra jogosultat és kérje ki engedélyét. Jobb a békesség, elég sok kerülő úttól és kellemetlenségtől kímélhetik meg magukat és alkalmasint még hasznot is hajthatnak egymásnak.
ZV
1 hozzászólás
Ez mind szép és jó, de sajnos én akár hányszor próbáltam engedélyt kérni mindig az volt a válasz: Engedélyt senkinek nem adunk ki. Na most, illegálisan büncselekmény, de legálisan hivatalosan meg nem lehet. Ez hogy is van?