Az alább terítékfotót és a hozzá tartozó történetet ifj. Száraz Zoltántól kaptuk:
„A bikát szeptember 13. napján, hét óra két perckor, egy reggeli cserkelés eredményeként hozta terítékre egy német vendégvadászunk, Michael Kleppe. Valójában egy másik bikára érkeztek aznap hajnalba a „Piskónak” nevezett területrészre. Ismertünk itt egy tarvadakkal beállt erős bikát, amelyet Michaellel szerettünk volna elejteni. Mivel előző este terítékre hozott már egy bikát, ez a vadászat amolyan „plusz” lett volna részére….
Kiérkezéskor még erősen sötét volt és holdvilág sem segítette a munkánkat. Körülbelül egy kilóméterre volt a tervezett vadászat helyszíne az autónk leállításától. A befele séta közben már jelezte a bika, hogy ő a helyén van, ezért az izgalmakkal teli gyaloglás után, lassított tempóban másztunk fel az utolsó domb tetejére, aminek a másik oldalán már bőgőtt a bika. Innen minden lépésünket megterveztük, nehogy kiszúrjon valamelyik tarvad. A dombra fölérve láttuk a katlant benne a bikával és öt tarvaddal.
Minden pontosan úgy történt, mint az előző négy reggelen, amelyeken kifigyeltük a bikát, de a bírálathoz még sötét volt. Hosszú percek múltak el, amíg kellő képen megvirradt a lövéshez, ám a várakozásban a bika valami rejtélyes oknál fogva úgy döntött, hogy aznap hajnalba korábban viszi be a nádasba a tarvadjait. Ott viszont már csak erőltetett bőgéssel jelezte, hogy ezt a találkozást ő nyerte és nem hajlandó kijönni mentsvárából.
A német vendég az előző esti bika tiszteletére tartott ünnepléstől megfáradva mondta: várjunk még. Így is tettünk és felültünk az első magaslesre, ami a közelünkben volt. Alig, hogy elhelyezkedtünk (ekkor már világos volt teljesen) megszólalt tőlünk nem messze egy másik bika, az, amelyet a terítékfotón látnak…
A vad a hangja alapján nem volt fiatal és a bőgésre szépen válaszolt, közben pedig egyre csak közeledett. Hallottuk, ahogy átjön a szemközti erdőn. Egészen addig követtük fülünkkel a mozgását, amikor már a közvetlen előttünk lévő katlanból hallottuk a bőgését. Egyszer a kísérő bőgésére már a horizont tetejére felállva mutatta meg magát és ordított bele a hajnali csendbe.
Ekkor, mire a kísérő kimondta volna, hogy ha akarod lőheted, addigra már a vendég mondta azt: ha 10 kilogramm, akkor is elejtem.
Így is lett. Gyönyörű lövéssel, 185 méter távolságból hozta terítékre a bikát. Tarvad nem volt vel , viszont a testén intenzív verekedés nyomai voltak láthatóak. 9 évesre és 8 kilogrammra bírálták. 173 CIC pontot kapott összesítésben, ami bronzérmet jelentett.
Az osztott bal szára miatt – mi helyi vadászemberek – a természet csodájának gondoljuk az ilyen agancsot. Vadászemberként azt is tudjuk, hogy ilyen bika egy vadász életében csak egyszer adódik…”
Elejtés helye: Völgységi Természetbarát és Vadász Egyesület (Bonyhád, Tolna megye)
Kísérő: Fábik Sándor
