„Egy kép többet mond ezer szónál”

0

Ez az állítás a vadászat, pontosabban a terítékfotók esetében hatványozottan igaz. Az elkészült képek tanúskodnak a vendég és kísérője jelleméről, igényességéről. Ahogy a vadászatnak, úgy a terítéknek is meg kell adni a módját, az elejtett vadnak pedig a végtisztességet.

14054244_1236273519739855_4284218344000899275_n

Ma az okostelefonok által a fényképezőgép és sokszor az internet is elérhető egyetlen kattintással, akár kint a vadászterületen. Az elkészült terítékfotókat már meg is oszthatjuk a nagyvilággal és itt jön a felelősség, hogy mit és hogyan tálalunk barátainknak és azoknak, akik előtt a vadászat világa és hagyományai ismeretlenek. Az alábbiakban láthatnak pár példát, hogy milyen egy jó, illetve rossz, vagy minősíthetetlen teríték(fotó).

1463478_663827630317783_481509596_n

A vad „ravatalának” elkészítésével kapcsolatos hagyományok jóval régebben gyökereznek, mint a fotózásé, de ugyanazok az etikai előírások vonatkoznak rá, pár kiegészítéssel.
Azoknak a képeknek, amiket a világhálóra szánunk, meg kell felelniük a vadászhagyományok által diktált összes követelménynek. Nem árt tehát pár szempontot észben tartani, miközben kattintgatunk a fényképezővel, vagy éppen a telefonunkkal. Ezek a fotók tényleg sok mindent elárulnak a készítő vadászról (meg a kísérőjéről is). Nem csak magunkról, de a hatvanezer magyar vadásztársról is kiállítunk általuk egyfajta bizonyítványt, s nagyon nem mindegy, mit sugallnak ezek a felvételek. Véleményem szerint a nem megfelelően elkészített terítékre nem lehet mentséget találni.
rossz4Először is olyan helyen készítsük el a fotókat, ahol nem minden csupa vér, mert az ellenérzést válthat ki a nem vadászó honfitársainkból, de a vadásztársak számára sem nyújt épületes látványt a „vérfürdő” megörökítése. rossz3

Ugyancsak érdemes figyelemmel lenni a háttérre is, ne legyen például vadhűtő vagy terepjáró a vad mögött.
Figyeljünk oda, hogy mindig a jobb oldalára fektessük a vadat. (Egyedül a vaddisznó mutat szépen hasmánt).
Járjunk el hasonló körültekintéssel, ha a puskánk is rajta van a képen, nem különösebben fáradtságos mozdulat az ismétlők zárdugattyúját hátrahúzni, vagy a billenő csövű fegyvert megtörni.
A töretek és az utolsó falat látszódjanak rendesen, ha lombkoszorút vagy lombágyat nem is tudunk készíteni, de legalább természetes környezetben, ne műúton adjuk meg a végtisztességet a vadnak.
Hátulról, vagy a feltörése után a hasa felöl nagyvadat, de lehetőség szerint semmilyen vadat ne fotózzunk.
Amennyiben mi is a képen vagyunk, fedetlen fővel tegyük ezt. A kísérőnket illik meginvitálni, hisz a siker rajta (is) múlott, ahhoz ő is tevékenyen hozzájárult. (Egy ilyen fotó köszönetnyilvánító lapként történő visszaküldve, akár egy hosszú vadászbarátság kezdetét jelentheti.)
A körültekintő és szép terítékfotókkal bizonyíthatjuk, hogy a vadászat nem csak a lövésről szól, hanem a vad, a természet tiszteletéről is. Ne feledjük, a teríték nem a vadászról és vadásznak, hanem a vadról és a vadnak szól!

ZachVik

Megosztás

Szóljon hozzá! (A személyeskedő sértegetéseket és trágárságokat töröljük!)

*

error: Védett tartalom !!