fbpx

Tervezzünk!

1

A hazai őz egyedszáma elérte a „természetes”, fenntartható szintet? Véleményem szerint sok helyütt még alatta is van. A „túlnépesedés” okozta problémák, mint a fertőző betegségek miatt bekövetkezett, tömeges elhullás (helyi mérgezéseket leszámítva), vagy a szaporodó képesség, illetve a trófeatömegek csökkenése nem észlelhető. Még is, amikor létszámapasztásról beszélnek, egy kalap alá veszik a többi nagyvaddal, pedig ilyen egyedszám mellett sem okoz érezhető vadkárt, nem úgy, mint a nagyobb szarvasféléink.

őz2

Ez nem azt jelenti, hogy állományára ne férne rá a helyes gondozás. Itt inkább minőségi, mint mennyiségi „fejlesztésre” gondolok. Ezt először tisztességesen, lelkiismerettel elvégzett állományfelméréssel kellene kezdeni. Mai napig a (Szederjei Á., Bertóti I., Farkas D. által részletesen bemutatott)  vizuális szemrevételezés a legkönnyebben és költségtakarékosan alkalmazható módszer. A csatárláncban, vagy ha ez nem megoldható, akkor egy pontból kiindulva, a területet szektorokra osztva, a megfigyelők egymástól távolodva (kétszer számlálást elkerülendő), igyekeznek, számba venni a teljes állományt, ivarra és korra való figyelemmel. Én nem mondom, hogy ez nem idő, ember és pénz igényes mozzanat, és 100% pontossággal megadja majd a vad létszámát, de az elkövetkezendő 20 év gazdálkodásához az alapot el kell kezdeni megteremteni. A „MÁV menetrend szisztéma”, hogy a tavalyi év alapján készítjük a tervet, már nem járható út, semmilyen szinten.

Ezt követően jöhetne az igazi munka, a helyes ivari- és korosztályi eloszlás megteremtése. Ha ez a kettő nincs rendben, akkor a leggondosabb takarmányozás, gondoskodás mellett is silány lesz állományunk.őz3

A „nagy öregek”, gyakorlati tapasztalataik alapján, erdős területen az 1:1-es ivararány helyett, inkább a 1,5:1-et javasolták a bakok oldalára eltolva. Így „biztosra” vehető, hogy csak a legígéretesebb hímek jutnak szerephez az ivarzásban. Az 1:1-es, vagy akár 1:2-es arányt a mezőgazdasági területeken tartják indokoltnak, ahol az erősebb bakok kis „háremeket” tarthatnak, és nem kell félni a verekedések okozta elhullástól. A lényeg, hogy a nőivar indokolatlan védelme, túlzott számban tartása visszaüthet, a satnyább bakok is boríthatnak, ezáltal csökkenni fognak az agancssúlyok és így a bevételek.

őz4

Legalább ilyen káros lehet a nem megfelelő koreloszlás, mind a bakok, mind a suták terén. A legnagyobb „tenyészértékkel” bíró középkor kerül (ezt mutatja a trófeabírálati statisztika) a legnagyobb arányban hasznosításra, sokszor már tavasszal. Így szintén csak a „silányabb” agancsú, fiatal „sihederek” kerülnek pozícióba. A helyes arányokra a fent nevezett szerzők több ajánlást is tesznek. Mindből a „legerősebb” közép korosztály (3-6 éves), ígéretes egyedeinek kímélete olvasható ki, a fiataloknál és az idősebbeknél pedig a körültekintő, szakszerű selejtezést propagálja. A sutáknál hasonló elveket követve, a legjobb utódnevelési tulajdonságokkal rendelkező középkorúak megtartását, a gyérítést pedig, az öreg „matrónák” és a tenyészértéküket még nem bizonyított fiatalok közül javasolja. Külön felhívják a figyelmet az „ikergidák selejtezésre”, ahol a kisebb méretűek lelövésével, általában a bakgidát sikerül elejteni.

őz5

Aki a fentiek hatását az állományminőségre kétkedve fogadja, annak ajánlom figyelmébe az OVA Békés megyére vonatkozó táblázatait, vagy Zuberecz Tibor bármelyik előadását. Ezekből megtudhatja, hogy a szakszerű és következetes becslés, selejtezés, állományszabályozás milyen eredménnyel jár, 10 év munkája van a megye vadgazdálkodói mögött és a számok magukért beszélnek, mind az őz, mind pedig az apróvad terén.

Zachán Viktor

Megosztás

A szerzőről

1 hozzászólás

  1. Tisztelt Zachán Úr!

    Alapvetően egyetértek a cikkével, és valóban nagyon sok okos dolgot tartalmaz. Egy dologra azonban felhívnám a figyelmet: a sokszor emlegetett “vadkárt-nem-okozó-őz” sajnos nem igaz, inkább csak nem lát napvilágot a probléma. Alföldi erdőgazdálkodással foglalkozom, és bár nincs több évtizedes tapasztalatom, de a helyzet az, hogy kerítés nélkül semmilyen őshonos, lassan növő erdőfelújítás nem sikeres, illetve kisebb, zárvány területeken (2-3 ha is ) az akác is csak erdővédelmi kerítésben nő meg. Ennek az oka egyértelműen az őz, mert mifelénk – szerencsére – egyelőre nincs más nagyvad. Ez 5200 ha-on gazdálkodó állami erdészetnél kb 40 km-nyi kerítést eredményez, amibe piros betűs ünnepnek számít, ha a vadgazdálkodók (nem mi vagyunk azok) anyagilag, vagy energiailag beszállnak…. Szélsőséges esetként említem, hogy tavaly az egyik 250 ha-os erdőtömbben 70 őz került elejtésre/gázolásra/elhullásra – és még így is gyakran összefutni velük… Tehát elhiszem, hogy nem okoz több száz hektár letarolt kukoricát az őz, de minőségi erdővédelmi kárt: amit sajnos senki nem tart nyilván, még az erdészeti hatóság sem, annál inkább. És nem csupán arról van szó, hogy a ledörzsölt nemesnyár suhángból nem lesz furnér rönk, hanem hogy a bonsai-já rágott tölgyből nem lesz….semmi.

    A másik fontos probléma, amire Ön is felhívta a figyelmet, az a vadlétszámbecslés hiánya…. Az egyik kortárs szerző által publikált vadgazdálkodással kapcsolatos szakkönyv ide vonatkozó fejezete a vadlétszám-becslés egyik lehetséges módszerének tartja – írd és mondd – a “vélekedést”! Hát itt járunk 2017-ben, a drónok és hőkamerák korában….

    Tisztelettel:

    Szokolovszki Géza, erdőmérnök

Reagálj

*