fbpx

Ötven éve hunyt el gróf Széchenyi Zsigmond

0

Egészen pontosan ötven esztendeje – 1967. április 24-én – távozott az örök vadászmezőkre gróf Széchenyi Zsigmond, megannyi magyar vadász példaképe. Több kiadást megélt sikerkönyvein – nem csak vadász- – generációk nőttek fel, örökbecsű gondolatai mindennapjaink részét képzik még 2017-ben is (néhány idézetet megtalálnak ennek az írásnak a végén). Egyik legismertebb kötete talán az „Ahogy elkezdődött” című könyve, amelyet sokan a vadászok bibliájaként tartanak számon. Ebben megismerteti az olvasóval gyermekkori élményeit, s őszintén szól arról, hogy miként vált vadásszá. Sajátos, utánozhatatlan stílusa védjegyként lengi körül minden írását.

2014-ben készült, decemberi interjúnkban az író felesége, Hertelendy Margit – vagy, ahogy a köznyelv emlegeti: Mangi néni – így nyilatkozott Széchenyi Zsigmond írásainak elkészültéről:

„…minden szóra kényes volt. Ha eszébe jutott, hogy itt vagy ott változtatni kellene, akkor felborult az egész, kezdhettük elölről. Nagyon sok munka volt a könyvekkel. De ezt nem az adott korszak csinálta, hanem ő maga volt ilyen. A végletekig pontos és alapos volt. Egyedül talán a „Denaturált Afrikánál” nem volt meg ez a bizonyos sokszoros csiszolgatás, ami annyira jellemezte minden könyvének elkészültét. De az egy szomorú könyv…”

szechenyi

Széchenyi Zsigmond idézetek:

„A trófea fáradságos, talán életveszélyes, mindenesetre azonban a sikeres vadászat győzelmi jele.”

„… a csodákkal telt tudománynak mindnyájan csak többé-kevésbé tökéletlen tanítványai vagyunk, s minél öregebbek leszünk, minél többet tanulunk, annál alázatosabb hallgatói lehetünk”

„A vadászat vadűzés és erdőzúgás. De több erdőzúgás.”

„Nincs szebb erdő az ezüsttörzsű, szeptemberi bükkösnél és nincs szebb vad a benne orgonázó magyar szarvasbikánál!”

„„Nincs szebb tűz a tábortűznél. Mindig barátságos, mindig megértő, örömben-bánatban egyformán osztozó. Akármennyit fáradtál, akármennyit bosszankodtál napközben, a tábortűz mellett kibékülsz a világgal. Megnyugszol, lehiggadsz, mindenkinek megbocsátasz. Jótékony, mindent kiegyenlítő békesség árad a tábortűz ropogásából.”

„A vadászat mesterlevelét elsősorban nem könyvforgatás, hanem tapasztalat árán kell megszereznünk. Mégpedig hosszú, türelmes, utolsó puskalövésünk napjáig meg nem szűnő tapasztalat árán. A vadásszá való képesítést – akárcsak azt a kosorrú, egérszürke, kárpáti szarvasbikát – ki kell várni, ki kell böjtölni, ki kell ülni!”

„Pedig a jó fácánvadászat fokmérője bezzeg nem a vadmennyiség! S noha mindnyájan jobban szeretjük a sok fácánt a kevésnél, mégsem az a legfontosabb, hogy hány fácánt, hanem az, hogy milyen fácánt lövünk. Sokkal több örömöm telik húsz-huszonöt sebesen szálló, szélhajtotta „toronykakasban”, mint tízszer annyi kövérre hizlalt, lábam előtt felzakatoló, cafattá lőtt nevelt fácánban.”

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*