Egy friss tanulmány szerint nagy kiterjedésű élőhelyre és magas egyedszámra van szükségük a csúcsragadozóknak ahhoz, hogy kordában tudják tartani a táplálékláncban közvetlenül alattuk álló ragadozókat az ökológiai egyensúly megőrzéséért.
A Nature Communications folyóiratban közölt eredmények a vizsgált három kontinensen arról árulkodtak, hogy ha a csúcsragadozók élettere lecsökken és feldarabolódik, akkor többé nem képesek megfékezni a kisebb ragadozókat. A szürke farkas egykor nagy területeken élt Észak-Amerikában, elsősorban az Egyesült Államok nyugati államaiban, valamint a kanadai területeken. Prérifarkas annak idején ritkán fordult elő a farkasok uralta területeken. Ahogy azonban az ember egyre nagyobb területeket kanyarított ki magának a farkasok élőhelyeiből, úgy a farkaspopulációk feldarabolódtak, és a csúcsragadozók már nem tudták féken tartani a náluk kisebb prérifarkasokat.
Eme utóbbiak számának megnövekedéséhez az is hozzájárult, hogy ezek az állatok szinte bárhol megélnek, megeszik az emberi élelmiszereket és olykor a háziállatokat is. Európában és Ausztráliában ugyanez a helyzet a szürke farkasok és az aranysakálok, valamint a dingók és a rókák esetében. Amikor a terület csúcsragadozóinak élettere leszűkült, akkor a sorban utánuk következő ragadozók száma megnőtt, felborítva a térség ökológiai egyensúlyát. „Az embereknek jobban kell tolerálniuk a csúcsragadozókat, amennyiben élvezni szeretnék az előnyöket, melyeket ők biztosítanak” – húzta alá a tanulmány vezető szerzője, Thomas Newsome, az ausztráliai Deakin Egyetem és a Sydney-i Egyetem munkatársa.
Forrás: MTI
