A borjaknak, malacoknak, csibéknek, akár csak az emberi utódoknak, meghatározza a fejlődésüket, a későbbi produktumukat, az hogy életük első időszakába, hogyan és milyen táplálékhoz jutnak. Az alábbiakban a legfontosabb „étkezési” sajátosságokat igyekeztem összegyűjteni.
Kezdjük talán a csíkos malacokkal, melyek legelőször járulnak az „asztalhoz”. Még fel sem száradnak teljesen, de már a koca emlőin csüngenek. Amelyik „bimbóra” nem jut malac, abból 12 óra után elapad a tej. Kialakul a kondáéhoz hasonló rangsor, a csecshűség. Ha több koca egy kondába összeáll, a csoporton belül ez megszűnik, bármelyik malacot elfogadják és sajátjukként táplálják. Már a harmadik héttől fogyasztanak szilárd táplálékot (gilisztákat, pajorokat) is az anyatej mellett. Ez utóbbit a 4. hónapra teljesen elhagyják, ez az elválasztás ideje. A domináns kocák ilyenkor az etetőkről elverik a többi disznót, hogy saját fiaiknak a lehető legtöbbet juttassák. A „felnőtt” fogazatuk kialakulásával, egyre szélesedik „étlapjuk”, míg végül a páfrány gyökerétől, a termesztett növényeken át, a dögig, mindent meg nem kóstolnak.
A sorban következők a muflon bárányok, amelyek március végén, május elején látják meg a napvilágot. Talán a „legéletrevalóbb” utódok, tekintve, hogy hamar lábra kapnak és születésük után már 10-30 perccel szopnak is és kisebb távolságokra követiek anyjukat. 2-3 órával később már a nyájjal tartanak, csak a „betevő falatért” keresik fel a juhokat. Az első két hónapban csak tejet fogyasztanak, majd fokozatosan áttérnek a felnőtt étrendre (fűfélékre, hajtásokra, rügyekre, stb.), 4-5 hónap után megtörténik az elválasztás. A testtömeg növekedésük jelentős, életük első évében születési súlyukat megtízszerezik.
Szarvasféléink május végén, júniusban jönnek a világra. Azonos bennük, hogy míg nem tudják anyjukat és/vagy a rudlit követni, addig elfektetik őket, és az étel „házhoz” jön. A szarvas borjú, igen mohónak mondható, születését követően már negyed órával a csecset keresik, a tehén előbb tisztára nyalja őket és csak ½-1 óra elteltével szoptatja meg. Az őzgidák először térdelve, majd állva igyekeznek minél több „nedűt” kinyerni az emlőkből, ezt teszik akár 8-19 alkalommal naponta. Az első föcstej, a kolosztrum amelyhez hozzájutnak, koncentráltan tartalmazza, azokat az anyagokat, amire szüksége van az utód fejlődő szervezetének, immunrendszerének. A zsíros „házi koszton” gyorsan gyarapodik testsúlyuk, három hét alatt egy gímborjú tömege naponta 0,3-0,5kg-al, majd havonta 8-10kg-al, egy őzgidáé heti 1kg-al gyarapszik. A szoptatás hossza az anyák tápláltságától függően 5-10 hónap lehet, ez utóbbi a gímszarvasra jellemző, gyenge táplálkozási körülmények között, az őz már nyár végére, a dám is októberre elválasztja kicsinyét, tejük fokozatosan elapad. Ez utóbbi faj érdekessége, hogy amíg felnőtt egyedi viszonylag igénytelenek a táplálékra, addig borjai az első két hónapban csak anyatejen élnek, míg tejzápfogaik ki nem bújnak, amelyekkel már a rostban gazdag táplálékot is képesek megrágni. A többiek „korábban érő” típusok.
Az apróvadjaink „fiainak” táplálkozásában is az első pár hét meghatározó. A fácán csibéinek a 3.-4. hétben csak állati eredetű (rovar) táplálékot fogyasztanak, mely fehérjében gazdag létfontosságú, mondhatni limitáló tényező. Ezért lennének elengedhetetlenek a vegyszermentes táblaszegélyek, cserjések, árokpartok, ahol megtalálhatják a „fogukra valót”. Táplálékuk nagy részét, életük a 6. hetéig ez teszi ki, majd kezdenek egyre több gyom és egyéb magvakat, növényi részeket is felvenni.
A mezei nyúlfik születésük után azonnal anyatejhez jutnak. A „fészket” nem hagyják el az első napokban, később is annak szűk környezetében élnek. Anyjuk éjszaka tér vissza őket megetetni. Gyors életritmusuk miatt az ivadékgondozás is gyors, 14 napig csak anyatejen élnek, a 4. héttől már egyre több zöldet fogyasztanak. 1-2 hónapos anyai gondoskodás után a nőstény magára hagyja utódait. Ekkor már a cökotrófia, általi tápanyag feltárás kialakult a fiatalokban, akik napi 0,6-1 kg növényi táplálékot vesznek fel.
A végére hagytam a róka kölyköket, amelyek 3 hétig a kotorék biztonságában csak anyatejen élnek. Ezt követően „vegyes kosztot” kapnak, a tej mellé, előemésztett állati táplálékot. 2½-3 hónaposan kezdenek el „ragadozni”, kisebb emlősöket, rágcsálókat levadászni, de még mindig a szülők által szerzett zsákmányból élnek. Szeptember környékén, 6-7 hónaposan teszik ki a szűrüket, és saját vadászterület után kell nézniük.
E rövid összeállításból is látszik milyen meghatározó az első pár hét, hónap a szaporulat táplálkozása, táplálása szempontjából. Mennyire befolyásolja a tehenek, suták, kocák, stb. jól tápláltsága „fiaik” fejlődését. Ezért az ivadékgondozás időszakát megelőzően és alatta mindent meg kell tenni a jó vadgazdának a megfelelő takarmány és a szükséges nyugalom biztosítása érdekében.
Zachán Viktor
