fbpx

Ízelítő júliusi lapszámunkból

0

A Magyar VADÁSZLAP idei hetedik lapszámában ezúttal a vízzel kapcsolatos szakmai kérdéseket járjuk körül. Az újságot július 6-tól keresse az újságosoknál! Ha nem akar addig várni, akkor pár perc alatt könnyen előfizethet (így a magazin már korábban a postaládájában várja majd), amennyiben ide kattint.

A tartalomból:

– Napjaink vadgazdálkodási gyakorlatában a vízmentő gödrök létesítése, az árvízvédelmi vadmentő létesítmények kialakítása, és a vízelvezetés/vízmegtartás problematikája, azaz annak megoldása hatalmas kiadásokkal járna. Jelenleg szinte elképzelhetetlen, hogy efféle komoly, vadvédelmi hatású intézkedéseket az ágazat szereplői saját forrásból foganatosítsanak. Mégsem árt körül járnunk a víz meglétéből vagy éppen hiányából fakadó akadályokat, illetőleg azokat a kezelési lehetőségeket, melyek a vad érdekeit szolgálhatják. A víz vadgazdálkodásban lévő szerepéről Németh Zoltán írt.

– Apróvadállományunk dicső múltja és ehhez képest aggasztó jelene mindannyiunk előtt ismert. A problémák megoldása érdekében az elmúlt évtizedekben sok kiváló szakember diagnosztizálta az apróvadállomány helyzetét és tett megoldási javaslatot, de az átütő siker ez idáig sajnos elmaradt. A bölcsek kövét ugyan mi sem hordjuk a zsebünkben, de tapasztalatainkat és javaslatainkat szívesen megosztjuk. A témáról Szél István, Nagy Tímea és Hevér Zsolt ír.

– „…igen tanulatlan voltam még a vízimadarak dolgában. Ludak-récék járásának kitanulmányázáshoz, alkalmas búvóhely kiválasztásához, lesgödör készítéséhez, vagy a nálunk alkalmasabb leshordó kiásásához még vajmi keveset konyítottam. Ezen a téren csakis az Öreg, vagy pedig Flórián véleménye lehetett mérvadó, minden szavuk szentírás. Csak sokkal később, fokozatosan jöttem rá, hogy bizony ők sem olyan igen nagy mesterek…”

Az idézet, amelyet ezen írásom mottójának választottam, Széchenyi Zsigmondtól származik. A vadászati irodalom mezsgyéjén talán nincs is megfelelőbb gondolat, amely összefoglalja milyen nehéz műfaj is vízivad vadászat, még annak ellenére sem, ha az embert igen gyakorlott libavadásznak tartják. Kókai Márton cikkében arra teszünk kísérletet, hogy bemutassa rutinos, illetőleg a vízpartok környékét még nem annyira ismerő olvasóink számára a vízivad vadászatának néhány kulisszatitkát, amelyeket elődeink az évek, évtizedek során tökélyre fejlesztettek.

– A „Víz vonzásában” címmel Jung Jenő azon olvasóinkhoz szól, akik kezdő, vagy tapasztalatlan vérebvezetők és kevés gyakorlati élethelyzettel találkoznak-találkoztak, amelyről a későbbiekben szó lesz. Egészen pontosan a sebzett nagyvad azon tulajdonságáról ír, amiért az felkeresi a mocsarakat, a nádasokat, a patakokat, vagy akár a nagyobb folyóvizeket.

– A Magyar VADÁSZLAP előző számában Simon Szabolcs főmunkatársunk által is évek óta használt Blaser R8 felépítését, működését, műszaki megoldásait és paramétereit igyekeztünk bemutatni. Kollégánk ezúttal néhány olyan gyakorlati tapasztalatot szeretne átadni, melyek a biztonság, a működés vagy éppen a vadászati eredményesség szempontjából egyaránt hasznos lehet mindenkinek, aki ilyen puskával a vállán járja a határt…

– Utassy György neve ismerősen csenghet „régimotoros” olvasóink számára, hiszen a természetfotós számos felvételét láthatták már a Magyar VADÁSZLAP oldalain. Az egykor volt hivatásos vadász nevével most a laikus nagyközönség is megismerkedhet, hiszen még jelenleg is vetítik a mozikban a „Gemenc – Az árterek világa” című természetfilmet, amelyben György operatőrként közreműködött. Ezen alkotás apropóján beszélgettünk a természetfotóssal.

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*