fbpx

A „vén legény”

0

A képen látható őzbakot Balogh Andrásnak sikerült elejtenie, a sokorópátkai Hatosfa Vadászegylet (Győr-Moson-Sopron megye) területén június 28-án.

Élményeiről, így számolt be lapunknak:

“Június elején elkezdtem bak után járni a területünket. Hosszas keresgélés után felfigyeltem egy őzre, ami egyértelműen koros dalia látszatát keltette. A fiatal cseres, akácos találkozásánál lévő nyiladékon találkoztam vele legtöbbször, a leglehetetlenebb időpontokban. Elhatároztam, hogy este szerencsét próbálok a vágáson lévő “felülőt” választva. Korán, délután 5 órakor már kiültem, a nap még magasan járt. A leshely mellett, jobbra, pont ahonnan a nap sütött, bizonyos időnként kaparást hallottam. Hét órakor, mikor a nap még a horizonton volt, tőlem 10 méterre felkelt a keresett bak. Hiába maradtam mozdulatlan, pár másodperc után hangos riasztás közepette odébb állt.
Két nap múlva hajnalba újra próbálkoztam, alig világosodott, a terepjárótól óvatosan lépésről, lépésre haladtam, a fent említett nyiladék felé. Belestem és láttam egy őzet kint legelni rajta, de távcsővel szemügyre véve megbizonyosodtam, hogy egy fiatal bak az, és nem amit én keresek.
Célzó bottal a kezemben óvatosan közelítettem meg a felülőt. A lestől kb. 5 méterre lehettem, amikor a siheder felkapta a fejét és beugrott a fiatal cseresbe. Mozdulatlanná merevedtem, gondoltam valami jön az akácosból, attól rémült meg a legelésző.
Ekkor lépett ki a nyiladékra tőlem körülbelül 80 méterre, egy erős, vastagnyakú őz.
Puskám távcsövében rögtön felismertem, ő az, akit keresek. Gyors célzás után megállapodott a célkereszt a lapockája mögött. A lövés „darabokra törte” a nyugodt hajnalt. A lőpor okozta felhő eloszlását követően, bakom az előző helyen állt, és farkasszemet néztünk egymással. Értetlenül néztem fegyveremre, gyorsan ismételtem és egy elhamarkodott lövést adtam le a még mindig ácsorgó őzre. Ezt követően, jobb első lábát furcsán előre tartva a bak eltűnt az akácosban.
A rálövés helyén, sem vágott szőrt, sem vért nem találtam. Több kin keserves kört leírva, a beváltás helyén, fél körömnyi vért találtam. Ekkor még jobban elcsüggedtem, mert nem csak elhibáztam, hanem meg is sebeztem. Körülbelül húsz perc négykézláb töltött keresést követően ráleltem menekülésének útjára, melyen egyre bővebb vérnyomot találtam. Körülbelül 60 méter után, a mellig érő csollányban megpróbált felállni a sebzett, és egy nyaklövéssel sikerült végül megváltanom szenvedéseitől.
Meghatódva léptem, eddigi legöregebb bakomhoz, hosszasan nézegettem visszarakott agancsát, homlokára folyt, vaskos koszorúját.
Első lövésem kissé hátra csúszott, testközépen érte, és mivel srégen állt, a jobb oldalán, a lapockája mögött távozott a lövedék. Második lövésem magasan, térdnél törte el a lábát, de nem hatolt be a testüregbe.”

Forrás: Balogh András

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*