fbpx

Ízelítő augusztusi lapszámunkból

0

A Magyar VADÁSZLAP idei nyolcadik lapszámában ezúttal az érzékszervekkel kapcsolatos szakmai kérdéseket járjuk körül. Az újságot augusztus 3-tól keresse az újságosoknál! Ha nem akar addig várni, akkor pár perc alatt könnyen előfizethet (így a magazin már korábban a postaládájában várja majd), amennyiben ide kattint.

A tartalomból:

– Az érzékelés és a vadászat kapcsolatáról bizonyára mindenkinek lenne mesélnivalója. Kókai Márton kollégánk ismert szakembereket kért fel rá, hogy elevenítsenek fel vadászéletükből egy-egy ilyen történetet, így olvashatnak élménybeszámolót Zilai Jánosról, Jung Jenőtől, dr. Koncz Istvántól, Szemán Jenőtől, vagy Meggyesi Józseftől.

– Sokszor mondjuk, hogy a kutya az „orrával lát” és tudjuk azt, hogy az eb ezen képessége olyan hihetetlen dimenziókat érint, amiről csak elképzeléseink, találgatásaink lehetnek, hiszen minden kutyás vadásznak biztosan van a tarsolyában egy olyan emlékezetes esemény, amelyet hűséges társával tapasztalhatott meg és így vagy úgy, a kivételes képességeit támasztja alá. A témáról Ujhelyi Tamás értekezik a VADÁSZLAP hasábjain.

– Nagyvadjaink érzékszervei egyedfejlődésük során alakultak ki, a környezetben való életben maradásnak egyik feltételeként. Így volt ez az őz esetében is. Az őz egykori élőhelye cserjékkel, erdővel, tisztásokkal tarkított volt. Ezen a változatos élőhelyen megtalálta a táplálékát és búvóhelyét. Kis termete következtében eredményesen használta a növényzetet a rejtőzködésre. A környezetében nem volt szükséges számára a nagy távolságokra való éleslátás, fontos volt viszont a bokrok között leselkedő ellenség felfedezése, a mozgás érzékelése. Ha a cserkelő vadászra felfigyel az őz, majd a vadász megáll, nem mozdul, néhány perc után az őz tovább legel vagy folytatja útját. Az őz érzékszerveiről Farkas Dénes írt.

– A vadászat sikere sokszor egészen apró dolgokon múlik. Egy lifegő csat, egy cipzárkocsihoz koppanó távcső, vagy hangosan szisszenő ásványvizes palack a legjobban felépített cserkelést, a legideálisabb lest is kudarcra ítélheti. Augusztusi lapszámunkban Zachán Viktor igyekezett összeszedni a legárulkodóbb elemeit egy vadász felszerelésének és javaslatot tenni azok esetleges „orvoslására”.

– Az egyenes húzású ismétlőpuskák piacán egy új megoldású puska-zárrendszert szabadalmaztatott a kiváló minőségű duplagolyósairól és söréteseiről elhíresült francia Chapuis fegyvermanufaktúra, CLS (Chapuis Locking System) néven. Ez a modell – melyet az idei IWA-n, Nürnbergben mutattak be a nagyközönségnek, és ezzel a sajátos zárolású ismétlőrendszerrel láttak el – a ROLS nevet kapta. A Chapuis Rols-ról Simon Szabolcs írt.

– A lőszerismertetők legtöbbje egy idő után szerintem unalmassá válik. Nagyjából egy kaptafára készült mind. Hellyel, közzel a következőket tartalmazza, mikor, ki tervezte, milyen lőszer hüvelyét használták hozzá, mire használják, milyen tapasztalatok gyűltek össze és miféle vad elejtésére ajánlják. Ha szerencsénk van, olvashatunk történeteket híres írókról esetleg államférfiakról vagy nemes nimródokról, akik az adott töltényhez készült puskával járták a pagonyt. Ebben a hónapban a sok legenda övezte .22 Long Rifle tölténnyel „untatja” olvasóinkat Tőtős Lehel.

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*