Egy átfogó globális elemzés szerint azok az állatok, amelyeknek testmérete nem túl nagy és nem túl kicsi, kisebb eséllyel néznek szembe a kihalással, mint a skála két végén elhelyezkedők.
A tanulmány szerzői felmérték több ezer gerinces állat testtömegét, és kimutatták, hogy a legnagyobb és legkisebb fajok nagyobb eséllyel halhatnak ki, mint a közepes testméretűek. A skála két végén elhelyezkedők aránytalan elveszítése a jelentős változások valószínűségét is növeli a természetes ökoszisztémák működésében.
William Ripple a kutatás vezetője és csapata több mint 27 ezer gerinces fajt vett szemügyre, amelyek szerepelnek a Nemzetközi Természetvédelmi Unió vörös listáján. Közülük mintegy 4400 veszélyeztetett. A vizsgált állatcsoportok között voltak madarak, hüllők, kétéltűek, csontos halak, porcos halak (főleg cápák és ráják), valamint emlősök. A legtermetesebb állatokat elsősorban az ember veszélyezteti. „A nagytestű fajok többségét az ember öli meg és fogyasztja el. Az összes veszélyeztetett, egy kilogrammnál nehezebb faj mintegy 90 százalékát fenyegeti a begyűjtés” – mondja Ripple. A szerzők kifejtik, a fenyegető gyakorlatok különféle formákat ölthetnek: szabályozott vagy szabályozatlan halászat, vadászat és csapdaállítás, a testrészek gyógyászati célú felhasználása, illetve a járulékos fogás miatti pusztulás is ide sorolható. Mindeközben a legkisebb testű állatokat érintő fenyegetések valószínűleg jócskán alá vannak becsülve. A veszélyeztetett, legapróbb fajok között olyan parányok találhatóak meg, amelyek testtömege általában kevesebb 77 grammnál. Főként élőhelyük átalakítása vagy elvesztése fenyegeti őket. Ide tartozik például az Afrixalus clarkei békafaj, a zafírmellű kolibri, vagy a dongódenevér. Különösképpen veszélyben vannak ama fajok, amelyeknek édesvízi élőhelyre van szükségük.
A szerzők szerint különféle védelmi stratégiákat kell kialakítani a legnagyobb és legkisebb állatok érdekében. A skála termetes fajokat felölelő végén jól ismert emlősök is vannak, többek között bálnák, elefántok, rinocéroszok és oroszlánok, amelyek köré már szerveződtek védelmi programok. Hasonló figyelemre lenne szükségük a más állatcsoportokba tartozó, nagytestű fajoknak is, úgymint a méretes halaknak, madaraknak, kétéltűeknek és hüllőknek (például a cetcápának, az atlanti toknak, a szomáliai struccnak, a kínai óriásszalamandrának és a komodói sárkánynak) – írják tanulmányukban.
A vizsgálatot a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóirat tette közzé.
Forrás: hirado.hu
