A szép őszi idő ellenére már közeledik a tél, deresek a reggelek. A Körös-Maros Nemzeti Park pusztái is lassan átállnak téli „üzemmódra”.
A Csanádi pusztákon már csapatokba verődtek az őzek, s egyre nagyobb számban érkeznek a telelő madárfajok. A folyamatosan nálunk élő madarak a hideg évszaknak megfelelően alakítják át élettevékenységüket. A túzokok a biztos táplálékot adó repceföldekre húzódnak. A puszták felett egyre több kékes rétihéja vadászik jellegzetes, imbolygó repüléssel. Néhány réti fülesbagoly is mutatkozik már, s megjöttek a gatyás ölyvek első hírnökei.
Az érkező daru- és récecsapatokat mindig követi néhány zsákmányra leső sas. Aztán ahogy a récecsapatok elmennek, a sasok is velük tartanak. Van néhány madárfaj, amely még várat magára: a hósármány és a sarkantyús sármány rendszerint csak az igazán kemény hidegben tűnik fel a Körös-Maros Nemzeti Park pusztáin.
Ami a növényvilágot illeti, a gyepek növekedése már megállt, nincsenek komolyabb sarjúnövedékek. Lassan az utolsó fásszárúak, a mezei szilfák is levetik lombjukat, tápanyagkeringésük lelassul, s úgy is marad egészen tavaszig.
Mivel a komolyabb esőzések még váratnak magukra, ezért a Csanádi puszták mocsarai változatlan képet mutatnak, nem töltődtek fel vízzel. Éppen ezért errefelé viszonylag kevés a vadlúd és a daru. Éjszakánként azonban szép számban vonulnak át a területen, erre hangjukból lehet következtetni.
Forrás: KMNP
