fbpx

Ízelítő januári lapszámunkból

0

A Magyar VADÁSZLAP jövő évi első lapszámában ezúttal a vaddisznóval kapcsolatos kérdéseket járjuk körül. A lapot január 4-től keresse az újságosoknál! Ha nem akar addig várni, akkor pár perc alatt könnyen előfizethet (így a magazin már korábban a postaládájában várja majd), amennyiben ide kattint.

A tartalomból:

– Évtizednyi emlékek, tapasztalások kötnek a vaddisznósíphoz. Az első csalsípjaimat még rókavadászathoz vásároltam. A szépen faragott fadarabka sírt, mint a bajba jutott nyúl, az ujjnyi műanyag meg vidáman cincogott, mint egy gabonában dőzsölő egér. A nyúlsírásra irigyen rohantak leshelyemhez a terület vörös frakkos gazdái, míg az egércincogás után érdeklődők, fülhegyezve galoppoztak felém. Bármelyik sípot fújtam, az valami rókapecsenye hangján szólalt meg, így aztán érdeklődve forgattam kezemben a vaddisznósípot, amit szlovák készítője nyomott a kezembe – írja Pintér Norbert januári lapszámunkban, amelyben a vaddisznóhívásról értekezik.

– Vaddisznóra egész évben vadászhatunk, legalábbis ami a vadászati idény adta jogi lehetőségeket illeti. Bizonyos esetekben a vadászetikai kívánalmak felülírják ezt, ugyanakkor számtalan olyan helyzet adódik, amely hónapról hónapra más-más vadászati módot, illetve egyéb vadászati praktikumot kíván meg a vaddisznó hasznosítása során. Nézzük végig a naptári évet januártól decemberig, egy stabil vaddisznóállománnyal rendelkező terület esetében! Mindebben Németh Zoltán áll az olvasó segítségére.

– A vaddisznóhajtás sokak, sokunk egyik legkedvesebb vadászata, mégis számtalan esetben tapasztalható a lőállásaikat elfoglaló társak részéről némi bizonytalanság, amikor a felvezetők magukra hagyják őket. Azok a puskaforgatók, akik évek vagy évtizedek óta részesei a társas nagyvadvadászatoknak, nyilván jól ismerik a legfontosabb játékszabályokat és körültekintően, mégis szinte rutinszerűen teszik a dolgukat. Azok számára azonban, akiknek csak nagyritkán adódik alkalmuk ilyesféle passzióból kivenni a részüket, netán még át sem estek a tűzkeresztségen, nem árt összefoglalni az általános tudnivalókat, s pár jó tanáccsal ellátni őket, nehogy a terelésen „bakot lőjenek”.

– A sertevaddal való gazdálkodás bizony nem egyszerű mutatvány, már ott, ahol egyáltalán foglalkoznak vele. Szerintem egyébiránt kicsit olyan, mint az orosz rulett: van benne egy adag rizikó és számos kevésbé veszélyes forgatókönyvi elem. Januári riportunkban annak néztünk utána, hogy miként látja a „fekete sereget” gazdasági szempontból a nagyvadgazda, az apróvadgazda, az erdőgazdaság, illetőleg a tenyésztő.

– Magyarországot, méghozzá a Nyírerdő Zrt. 16 ezer hektáros gúthi vadászterületét választotta helyszínéül a Blaser gyár saját, Infinity elnevezésű céltávcső-modellsorozatának nemzetközi bemutatásához. A közel húsz ország meghívott szakújságíróit vendégül látó gyártó termékbemutatója teljesen eltért a szokványostól. Az eseményről természetesen szerkesztőségünk is tudósított.

– Új – Kutyaportré című – rovatunkban ezúttal a vadászemberek helyett hűséges társukra, a négylábúakra helyezzük a hangsúlyt, s rendhagyó módon róluk készítünk portrékat hónapról-hónapra. Elsőként Erdőgyöngye Vadász Alfrédot mutatjuk be, akit a 2016-os Országos Vizsla Főversenyről ismerhetnek olvasóink.

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*