Talán kevesen tudják, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park területén is élnek vadmacskák. Igaz, állományuk ‒ elsősorban a házi macskákkal történő kereszteződés (hibridizáció) miatt ‒, az ország más részeihez hasonlóan itt is komoly veszélyben van.
Bár külsőre sok lehet a hasonlóság köztük, különösen az úgynevezett ,,cirmos” szürke házi macskák és a vadmacskák között, mégsem azonos fajhoz tartoznak. Előbbiek ősei ugyanis Egyiptomból származnak, a vadmacskák viszont őshonosak Európában. Bár a színezetük olykor hasonló, a testtömegük nagyobb egy átlagos házi macskáénál – a kandúrok akár 8-9 kilósak is lehetnek –, farkuk pedig a testhosszukhoz képest rövidebb, vastagabb, fekete gyűrűkkel mintázott, a vége fekete és lekerekített. Fejük széles, erőteljes, a szőrzetük szürkésokker színű, dúsabb, mint a házi macskáé. Kerülik az embert és általában a művi környezetet.
Az alapvetően erdőlakó vadmacskákra a legnagyobb veszélyt a hibridizáció jelenti. A házi macskák ugyanis –elsősorban a párzási időszakban – gyakran messze elkóborolnak a településektől, s ilyenkor előfordul, hogy vadmacskákkal párzanak, ennek következtében utóbbiak genetikai állománya leromlik. Néhány területen az elvadult házi macskák önálló állománya már a lakott településektől távol, a természetben is él. Sajnos ezért ma már általános, hogy genetikai vizsgálat nélkül szinte egyetlen vadmacskáról sem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy az tisztavérű. A külső ismertetőjegyeik alapján azonban feltételezhető, hogy vannak még tisztavérű állományok nálunk is.
A vadmacskák visszaszorulásához hozzájárul az élőhelyeik elvesztése, leromlása és feldarabolódása is. Az egyes állományok között minimális a kapcsolat, szigetszerű populációik között gyakran nincs összeköttetés.
A Körös-Maros Nemzeti Parkban elsősorban a Körösök menti ártéri ligeterdőkben, és a Kis-Sárrét erdős területein találkozhatunk vadmacskákkal. Időnként az öreg állományú és nagyobb kiterjedésű erdőkkel szegélyezett mocsaras élőhelyeken is feltűnnek. Mivel párzási időszakuk február közepén kezdődik, így ekkor találkozhatunk velük a legnagyobb eséllyel, akár a nappali órákban is, nemcsak hajnalban, vagy alkonyatkor, mint általában az év többi részében. Jelenlétükre olykor a kandúrok párzási időszakban jellemző szokatlanul hangos morgása, nyivákolása is felhívhatja a figyelmet, különösen a csendesebb esti és hajnali órákban.
A vadmacska legveszélyeztetettebb emlős ragadozóink közé tartozik, Magyarországon fokozottan védett.
Forrás: KMNP
