Ízelítő márciusi lapszámunkból

0

A Magyar VADÁSZLAP idei harmadik lapszámában ezúttal a szalonkával kapcsolatos szakmai kérdéseket járjuk körül. A lapot március 1-től keresse az újságosoknál! Ha nem akar addig várni, akkor pár perc alatt könnyen előfizethet (így a magazin már korábban a postaládájában várja majd), amennyiben ide kattint.

A tartalomból:

– Akik számára kedves a tavasz hírnökeinek ügye, s akik szívesen olvasnak az erdők királynőjével kapcsolatban cikkeket, azok már bizonyára találkoztak Fluck Dénes nevével, a hazai szalonkás szakmai élet vezéregyéniségével, akinek számos cikke lapunk hasábjain is napvilágot látott. Azt viszont lefogadjuk, hogy kevesen tudják, milyen vadászember ő, honnan a rajongása, miként indult el a tudományos úton és miként halad azon napjainkban. E havi interjúnk pontosan ezért született!

– Húsz-huszonöt hangoskodó hajtó, pár vizsla, hét-nyolc puskás, tarisznyás ebéd – ezek manapság már szinte kizárólag a fácánvadászatok „kellékei”. De nem volt ez mindig így: az 1930-as években ugyanez jellemezte az erdei szalonka őszi társasvadászatát, közismertebb nevén a klopfolást. Ez a napjainkra szinte elfeledett passzió már a maga idejében is komoly szakmai vitákat váltott ki, a hosszúcsőrűek tavaszi keresővadászatával egyetemben… A témáról Wallendums Péter értekezik a VADÁSZLAP hasábjain.

– Az Európa keleti részétől egészen Észak-Ázsia keleti partjáig elnyúló Oroszországi Föderáció nemcsak tekintélyes, 8000 kilométeres szélességével (ennyire van egymástól a két legtávolabbi pontja), hanem változatos vadászati lehetőségeivel is figyelemfelkető régiója a világnak. A Molnár Vadászati Kft. ügyvezetőjével, Gábor Tivadarral – aki már tizenhat éve vadásztat hazai jágereket orosz földön – a kinti szalonkázási lehetőségekről beszélgetett Kókai Márton.

– A vadászokra és sportlövőkre nézve 2012. május 1. után tagadhatatlanul kezelhetőbbé, gyakorlatiasabbá, divatos szóhasználattal úgy is fogalmazhatnánk, hogy „élhetőbbé” váltak a fegyverjogszabályok. Ugyanakkor néhány „apróság” még ma is tisztázásra szorul, ezeket tisztázza rovatvezetőnk, Simon Szabolcs.

– A céltávcsövek a pontosabb lövést, ezáltal végső soron a vad nagyobb távolságból történő kíméletes elejtését segítik. Míg a nyílt irányzékkal való célzásnál nagyjából 80 méter volt az optimális lőtávolság, és egyidejűleg három pontot kell összhangba hozni: a nézőkét, a célgömböt és a vad vitális felületét, addig az optikai célzóberendezéseknél csak kettőt, a szálkeresztet és a célt – miközben a nagyítás miatt a lőtávolság is jelentősen növekedett. A témáról Varga Tibor írt hosszabban a VADÁSZLAP hasábjain.

– Idén is megtartották a Kaszó Kupát, amelyen természetesen Agyaki Gábor és Jung Jenő kollégánk is részt vett. Fotóriportunkat a VADÁSZLAP márciusi lapszámában láthatják.

Megosztás

Szóljon hozzá! (A személyeskedő sértegetéseket és trágárságokat töröljük!)

*