Jóhiszemű „orvvadászat”?

0

A tavasz beköszöntével és a természet újjászületésével az „erdei bölcsődék” is egyre népesebbé válnak, így túrázás, kirándulás során mind gyakrabban lehet vad ifjoncokra bukkanni. A Budakeszi Vadaspark munkatársainál épp a napokban adtak le egy erdőben „talált” vaddisznó malacot, egy nyest- és egy mókus kölyköt, de a természetben talált őzgida, madárfióka, vagy kis sün sem ritka ilyenkor. Az újszülötteket jelenleg édesanyjuk helyett a vadaspark munkatársai nevelgetik és kecsketejjel táplálják, ami jócskán eltér a természet rendjétől. A Budakeszi Vadaspark ezért mindenkit arra kér, hogy ne szedje össze az árvának hitt porontyokat!

A Budakeszi Vadaspark szakemberei arra kérik a természetjárókat, hogy az áprilistól júniusig tartó időszakban fokozott éberséggel járjanak, hiszen ilyenkor látnak napvilágot a madárfiókák, a sünök és az őzgidák is. A gondoskodó édesanya távollétében a jóhiszemű állatrajongóknak könnyen megeshet a szívük a fűben csendesen várakozó, „árvának” vagy „magukra hagyottnak” vélt utódokon, akiket első felindulásból előszeretettel simogatnak, pátyolgatnak, netalántán haza is visznek.  „Elhagyatottságuknak” megítélése azonban a tapasztalt és kompetens szakember feladata, hiszen ezek az ifjoncok legtöbbször nem szorulnak segítségre, sőt, összeszedésük könnyen a pusztulásukhoz vezethet.

  • Az őzeknél és a szarvasoknál például az anya csak rövid időre hagyja magára az utódokat, majd emberi beavatkozást (óvatlan simogatást, ölbe vételt) követően, az idegen szag miatt előfordulhat, hogy a ragadozók hamarabb rátalálnak, avagy végleg elhagyja gidáját, borját, így az éhen hal.
  • A mókusok az erdők világán túl kifejezetten kedvelik a zsúfoltabb városi környezetet is: nagyobb parkokban akár többedmagukkal is képviseltetik magukat. Azonban ha emberi közelséget éreznek, a fák aljánál keresnek menedéket és rejtőzködő megnyilvánulásuk során elesettnek, elhagyatottnak tűnhetnek, ezért sokan megsajnálják őket és segíteni szeretnének rajtuk.
  • A csíkos vaddisznó malacok esetében biztosak lehetünk abban, hogy az utódjait harciasan, felbőszülve óvó koca mindig a közelükben van, vagyis már csak ezért sem bölcs dolog megközelíteni, vagy kézbe venni őket.

A Budakeszi Vadaspark állatgondozói jelenleg egy 4 hetes nyestet, egy 8 hetes mókust és egy 2 hetes vadmalacot nevelnek kézből, akiknek még legalább 2-3 hónapig az anyjuk mellett lett volna a helyük. A langyos kecsketej és a gondozók áldozatos munkája és szakértelme biztosítja a túlélést és az új esélyt az életre, azonban megfelelő felkészültség és tudásanyag nélkül, a vad kézből nevelése nem lehet sem eredményes, sem kellően megalapozott, sem felelősségteljes. A vad porontyok ráadásul sokkal több odafigyelést, törődést, nevelést és türelmet igényelnek a háziállatoknál, ami bizony még egy sokat látott szakember számára is megterhelő feladatot jelenthet a mindennapok során.

A kézből nevelt vadfajok utódaival ezen kívül folyamatosan foglalkozni kell, mert természetükből adódóan rosszul tűrik a bezártságot, ráadásul ivarérett korukban ösztönösen ki akarnak szabadulni és felfedezni a világot, ami pedig – miután nem szoktak erdei környezethez – szinte lehetetlen számukra.

Budakeszi Vadaspark ezért arra kéri a természetjárókat, hogy ne bolygassák a természet rendjét, és ne nyúljanak az „elárvultnak” hitt, a természetben látszólag magukra hagyott porontyokhoz!

Fotók: Surányi Linda – Budakeszi Vadaspark

Forrás: Budakeszi Vadaspark

Megosztás

Szóljon hozzá! (A személyeskedő sértegetéseket és trágárságokat töröljük!)

*