Jótanácsok, ha medvével találkoznánk

0

Korábban csak Romániából, elvétve Szlovákiából érkeztek medvékkel kapcsolatos hírek. Mára Magyarországon is megjelentek a nagyragadozók. Kell-e tartanunk tőlük? Az olykor aggodalmasan sötétre sikerült képet igyekeznek árnyalni a hazai szakhatóságok, amelyek a tények szintjén tájékoztatnak a valós helyzetről.

Az utóbbi időben több hír is megjelent  arról, hogy az észak-magyarországi településeken medvét láttak. Magyarországon szigorúan tilos a védett fajok egyedeinek zavarása, károsítása, s mivel a medve Magyarországon fokozottan védett, a törvények szerint teljes oltalmat élvez.

Két dolgot érdemes tisztába tenni a medvékkel és a hasonló, ragadozó fajokkal kapcsolatban. A farkas, a hiúz, a barna medve fokozottan védett Magyarországon. Az aranysakál kilóg a sorból, mert vadászható, olyannyira, hogy egész évben engedélyezett az elejtése. Nem új keletű, hogy ezek a fajok hazánk területén felbukkannak. Korábban is jelentek meg medvék, farkasok hazánkban, sőt utóbbiak folyamatosan jelen is vannak. Természetvédelmi szempontból jelentős, úgynevezett LIFE programok is működnek hazánkban ezen fajok kutatásával, szokásaik megismerésével kapcsolatban. Ezek a fajok alapvetően jelen vannak a hazai flórában és faunában, nem feltétlenül kell idegenként tekintenünk rájuk. Az egy másik kérdés, hogy az elmúlt száz évben a hazai lakosság – köztük a vadászokkal, gazdálkodókkal és erdőjárókkal – elszokott ezeknek a fajoknak a jelenlététől – mondta el a Híradó.hu kérdésére Bajdik Péter, az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára.

Alapvetően kerülik az embert 

A szakember szerint a média miatt egyfajta szenzációhajhászás tapasztalható a téma kapcsán. Viszont más országokban rendszeres, köznapi kapcsolat van a lakosság és a már említett fajok között. Ha netán baleset történik, felkapja a média, de nem tekinthető általánosnak egyik országban sem például a medvetámadás. Ilyen esetekben a fajnak egy-egy egyede okoz problémát, melyre nyilvánvalóan megoldást kell találni. Ezeknek a fajoknak ugyanis nem az a szokásuk, hogy keresnék az ember közelségét, sokkal inkább kerülik az ember társaságát. Pont emiatt ezek a fajok Magyarország ritkábban lakott északi régióiban, leginkább az Északi-középhegységben tűnnek fel, ahol az emberi jelenlét a legkevésbé zavarja őket.

Szigorú a természetvédelmi szabályozás

A természetvédelmi szabályozás szerint ezek a fajok gazdagítják hazánk flóráját-faunáját, hasznos a jelenlétük, ezért fokozottan ügyelünk rájuk, nem vadászhatók – mondta Bajdik Péter, majd folytatta: nem is olyan régen – mintegy három éve – Nógrád megyében előfordult egy orvvadászati cselekmény, lelőttek egy medvét. A vadászati hatóság lépett fel elsőként az ügyben, utána lett belőle természetvédelmi eljárás, majd végül rendőrségi ügy. A magyar vadászatban a vadállományt megzavarják ezek a felbukkanó nagyragadozó fajok, néha az állományban jelentős kárt okoznak. Ahogy az ember, úgy a vadállomány is elszokott a jelenlétüktől. Ebből a szempontból jelentős vadgazdálkodási károkat tud okozni egy-egy frissen megjelenő nagyvad faj.

Ellenük valódi védekezési lehetőségük – éppen a fokozott védettségük okán – tulajdonképpen a vadásztársaságoknak sincs. Ugyanakkor vannak az országnak olyan részei, ahol ez az együttélés békés, kezelhető mederben tartható. Ennek az egészséges mértékét meg kell határozni, több társadalmi és szakmai szervezetnek kell közösen megvizsgálnia a kérdést, hogy mi az a létszám fajonként, ami akár természetvédelmi, vadgazdálkodási és egyéb gazdasági szempontból is elfogadható – folytatta a vadászkamara főtitkára.

A farkas vadon élő példányai elkerülik az embert, szinte soha nem pillanthatjuk meg őket. Magyarországról egyes szakmai vélemények szerint soha nem tűnt el teljesen a farkas, a Kárpátokhoz tartozó Északi-középhegységben mindig előfordult néhány portyázó egyed. Bár azokon a vidékeken, ahol rendszeresen felbukkan, a háziállatokat kerítéssel, képzett pásztorokkal, kutyákkal védelmezik. A farkasokkal való együttélés Európa számos országában a hétköznapok része. A farkasok javára írható, hogy hosszú évtizedek óta Magyarországon – nemhogy emberrel –, de még háziállatokkal szemben sem dokumentáltak farkastámadást.

Medvék nem ezrével vannak jelen hazánkban, hanem többnyire egy-egy kóborló példány bukkan fel, elsősorban Szlovákia irányából. Terepi mozgás során a Bükkben és az Északi-középhegységben vadászok rendszeresen találkoznak farkassal, észlelik a jelenlétüket, olykor jelentős vadállományban okozott kárukat. Egyet leszögezhetünk: a kamara és a magyar vadásztársadalom is ezekre a fajokra védett fajként tekint, és ezen a védettségük még az időnkénti károkozásukkal szemben is elsőbbséget élvez.

A jövőt illető kérdésre válaszolva Bajdik Péter kifejtette, hogy az európai előírások olyan mértékben és olyan módon védik ezeket a nagyragadozókat, hogy emiatt a szlovák és a román állomány évek óta robbanásszerűen emelkedik. Nem pusztán hazánk kiváló természeti adottságai miatt jelennek meg ezek a fajok: az eredeti hazájukban az állománynövekedés következtében egyes kóborló egyedek új élőhelyeket keresnek és foglalnak maguknak. Tehát megjelennek Magyarországon is. De ez messze nem azt jelenti, hogy például a dél-alföldi régiót medvék szállnák meg.

„Ahol ezek a vadfajok – főként a medve – konfliktust okoznak, ott – például Szlovéniában – külön erre szakosodott egységek ártalmatlanná teszik azokat. Jó eséllyel nem az a medve fog támadni, amelyik az erdő mélyén él, természetes környezetében kerüli az emberrel való találkozást. Viszont a település szélén kukázó medve könnyebben válik támadóvá, ha a város és az erdő közé szorult egyedet valaki (túrázó, biciklis, városi lakos stb.) beszorítja egy olyan helyzetbe, amikor az ember viselkedését támadásként fogja fel” – mondta Bajdik Péter.

Szakemberek, a zoológusok, de a vadászok is örvendenek a hiúz magyarországi megjelenésének. A hozzáértők becslése szerint az Északi-középhegységben mind a hiúz, mind a farkas egyedszáma ma már tucatnyinál is többre tehető. A régen őshonos, majd újra felbukkanó és életteret nyerő ragadozók amellett, hogy színesítik hazánk vadvilágát, mindemellett hallatlanul fontos szerepük van az erdei életközösség fenntartásában. Ahol ezek a ragadozók megtelepülnek, ott a zsákmányállatnak tekinthető növényevők viselkedése – előnyükre – megváltozik, létszámuk a természetes szintre csökkenhet, illetve a ragadozók okozta szelekciós nyomás hatására a vadállomány összegészségügyi helyzete javul. Mindez az erdők megújulását segíti.

Ha találkozunk egy medvével, az alábbi tanácsok hasznosak 

A régi bosnyák babona úgy tartja, hogy medvével álmodni nem jót jelent, amitől csak egy a rosszabb: medvével találkozni. Mivel nekünk, magyaroknak Erdély medvék nélkül szinte elképzelhetetlen, nem árt, ha a székelyek tanácsait jól az eszünkbe véssük. Ezek szerint, ha netán valaha egy medvével futnánk össze – lassan, zaj nélkül kezdjünk hátrálni. A hirtelen mozdulatot, a kiabálást a medve könnyen támadásnak veszi. Hátat nem szabad fordítani neki. Hanyatt-homlok elszaladni – pláne fára mászni – nem érdemes, mert a medve az embertől gyorsabban fut, és fára is ügyesebben mászik. Ha a medve felfigyel ránk, halkan kezdjünk beszélni, énekelni, kezünket óvatosan emeljük a fejünkhöz, hogy a medve emberként azonosíthasson bennünket. Az a közszájon forgó módszer, hogy ha lerogyunk a földre és halottnak tettetjük magunkat – abban bízván, hogy akkor a medve nem bánt –, csak kaján vigyort vált ki erdélyi barátaink körében. A medve mindenevő. Ha éhes, a mégoly bátor tetszhalottat is megkóstolja.

Akár így, akár úgy: ha medvével találkozunk, szembesülnünk kell azzal, hogy hiába az ember a teremtés koronája, a vadonban a tápláléklánc alakulása nem mindig nekünk kedvez. Azért némileg megnyugtató a tény, hogy a medve emberre indokolatlanul sosem támad.

Forrás: Pósa Károly / hirado.hu / MTI

Megosztás

Szóljon hozzá! (A személyeskedő sértegetéseket és trágárságokat töröljük!)

*