1894. december 7-én először látott napvilágot Berlinben Paul Parey kiadásában a „Wild und Hund” vadászfolyóirat, azaz magyarul a „Vad és kutya”. Az első címlap még cirkalmas gót betűkkel nyomva büszkén hirdeti az új folyóirat tartalmát:„Heti folyóirat a vadászatról, a kutyatenyésztésről, beleértve a luxuskutyákat is, a vadonélő állatoktanáról, a lövészet művészetéről, a vadászati lovaglásról és a horgászásról.” Azóta sok víz lefolyt a Majnán, a Rajnán és a Dunán, közbejött két elvesztett világháború, de a „Wild und Hund” rendszeresen megjelent és mindenkor hűen tájékoztatta olvasóközönségét a technika legújabb vívmányairól, vagy a tudomány legújabb eredményeiről. Egyes kalandos, korabeli „csodafegyverek” ma már megmosolyogtatóak, mint az utánkeresést megkönnyítő, a töltényhüvelyhez 100 méter hosszú vékony dróttal összekötött magú töltény. Vadászok egymást követő nemzedékei nevelkedtek a „Wild und Hund”-on,amely egyben a vadászati korszellemnek is hű tükörképe volt.
„Újra és újra betolakodnak Diana csodálatos templomába elhivatottak és hivalkodók, vadászias és etikátlan vadászok, akik túl gyakran szörnyűségesen vétkeznek. Ezért kell szóban és képben a valódi vadászias és etikus cselekvést mind szélesebb körben elterjeszteni, hogy a német vadász hírnevét, apáink örökségét makulátlanul megőrizzük és méltóan unokáinkra és dédunokáinkra hagyományozzuk. Ez a célja és lényege a Wild und Hund-nak, a lap ebben a szellemben tölti be feladatát” – áll az első szám szerkesztőségi cikkében.
A „Wild und Hund” az elmúlt évek hosszú során pontosan eleget tett az alapítók szellemi célkitűzésének és ameddig Németországban vadászni fognak, addig az újság is ebben a szellemben fog továbbra is megjelenni, remélhetően még újabb 120 évig.
Bálint Elemér
Wild und Hund
