A Szegedi Vadaspark és a Magyar Madártani Egyesület (MME) szakemberei által meggyógyított kerecsen- (Falco cherrug) és vándorsólymot (Falco peregrinus) engedtek szabadon csütörtökön Tótkomlós közelében, a Nagykopácsi-pusztán.
Bagyura János, az MME kerecsensólyom-védelmi programvezető elmondta, mindkét legyengült madarat még tavaly decemberben találták Makón. A röpképtelen, rossz állapotban lévő ragadozó madarakat a természetvédelmi őrök vitték be a Szegedi Vadaspark mentőközpontjába.
Az állatorvosi vizsgálatok, valamint az egymáshoz közeli időpontok és a helyszín alapján elképzelhető, hogy fertőzés vagy akár mérgezés is lehet a háttérben, az elvégzett vizsgálatok azonban nem derítettek fényt a betegség pontos okára. A kerecsensólymot az állatkert munkatársai három napig mesterségesen táplálták, mindkét madár parazitaellenes kezelést kapott. Miután a madarak a kritikus első napokon túl voltak, állapotuk a gondos kezelésnek köszönhetően javult, ápolásukat az MME szakemberei vették át, hogy felkészítsék őket a szabadon engedésre.
A két tojót speciális ornitológiai gyűrűt kapott, ami segíti majd későbbi azonosításukat. A közelmúltban szabadon engedett – szintén a Szegedi Vadasparkban kezelt – parlagi sassal ellentétben a két sólymot nem látták el nyomkövetővel, mivel nem akarták a viszonylag hosszú ideig nem repülő madarakat a műszerekkel terhelni – közölte a szakember.
A világszerte elterjedt vándorsólyom létszáma folyamatosan csökkent Magyarországon, előbb a solymászmadárként kedvelt madár fészkeinek kifosztása, majd az élő szervezetben felhalmozódó szintetikus rovarirtó szer, a DDT használata miatt. Több mint három évtizedes szünet után, 1997-ben találtak újra költőpárt Magyarországon a 74-120 centiméteres szárnyfesztávolságú madárból Magyarországon. A költőpárok száma ma már tíz felett van hazánkban.
A kerecsensólyom az eurázsiai sztyeppék lakója, a Kárpát-medence a nyugati elterjedésének szélét jelenti. Valószínűleg ez a faj lehetett az ősi magyar hitvilág turulmadara, de ez sem mentette meg attól, hogy számuk vészesen megfogyatkozzon a 20. század második felére. Manapság a védelemnek köszönhetően 140 fölé emelkedett a költőpárok száma, az ázsiai országokban azonban továbbra is drasztikusan romlik a nagytestű faj természetvédelmi helyzete.
Forrás: MTI