fbpx

„Egy jó kutya munkáját nézni, felér a legkiválóbb vadászattal.”

0

Péntek délután éppen hazafelé tartottam Budapestről, amikor egyeztettünk egy találkozót Bartha Ferenccel, aki éppen túl volt az országos szemétszedési akción, ahol munkáltatójával a VADEX Zrt-vel testületileg vett részt. Említette, hogy épp indul Komárom megyébe utánkeresni, mert az egyik ottani vérebvezető a fiatal kutyájával két vadat is „kint hagyott” a területen, s kérte Ferit, hogy segítse ki nagy formában lévő, tapasztaltabb kutyájával. Magam 36 éve vérebezem, sok kutyát vezettem, rengeteget bíráltam itthon és külföldön, és Feri kutyáját, Sábát (Rábaparti Vadász Nency) már 4 alkalommal kísértem munkája közben, s eddig minden vadat megtaláltunk közösen. Én, mint szakmai kísérő persze lehet, hogy elfogult vagyok kicsit ezzel a kutyával, mert az anyja nálam látta meg a napvilágot.

Bartha Ferenc véreb

Kaptam az alkalmon, s ezúttal is elkísértem az ország egyik legeredményesebb párosát az utánkeresésre, mert egy jó kutya munkáját nézni felér a legkiválóbb vadászattal. Először Kisbérre mentünk, egy előző este meglőtt süldőt keresni. Az előttünk induló vérebes a szántóföldön megsebzett disznót a sűrű széléig követte, aztán az erdőben elfogyott a tapasztalata, s ezért szólt a másik vérebesnek. A sűrű szélén indítottuk a kutyát, s 4-5 kenéssel eljutottunk kb. 500 méterre, amikor a sebzett vad elkezdett tekeregni, mint aki a lefekvéshez keresi helyét, volt 2-3 sebágy, de nem túl frissek. A tapasztalt vérebes csatolta a kutyát, mondván, hogy itt lehet a vad valahol előttünk. A kutya egyedül biztosabban és csendesebben tudja megközelíteni a sebágyban fekvő vadat és később megállítani, mintha mi is vele bújnánk a kefesűrű fiatalost. Igaza lett, egy perc és mintegy 200 méter után már hallottuk is az állóra csaholó véreb öblös hangját. A vérebvezetőt hagytuk egyedül rácsúszni a sebzett vadat állító kutyára, s hamarosan meg is váltotta az első láblövött kocasüldőt a kegyelemlövés a szenvedéseitől.

Bartha Ferenc véreb

Hamar lóra pattantunk, s irány Mocsa, ahol a fiatal véreb egy külföldi vendég által lábon lőtt, sebzett bakot nem tudott megtalálni, s ott is becsületet kellett menteni. A sebzés egy 80 ha-os búzatáblában történt, ahonnan a bak a közeli középkorú akácosba váltott. A napközbeni első utánkeresés során találtak két sebágyat, majd a nem túl intenzíven vérző bak sokat tekergett az erdőben, s ezt a fiatal kutya nem tudta kibogozni, annak ellenére, hogy már szépszámú eredményes munkán volt túl vezetőjével. De az igazi vérebesek számára nem az az elsődleges szempont, hogy ki találja meg a vadat, hanem az, hogyha segítséget kér tőlük valaki, akkor a vadat minden tisztességes eszközzel igyekezzenek megtalálni. A környékbeli vérebes belátta, hogy ez neki most nem megy, s hívott egy Vérebegyleti társat, barátot segítségül. Nem mérlegelt, nem spekulált, nem a saját nimbuszát védelmezte, hanem tette, ami a dolga a vérebvezetőnek. S bár kutyája tapasztalata ezúttal kevés volt, de kísérőként velünk volt két munka során, s végignézte, ahogy Sába az erdőből a búzába visszaváltó bakot mintegy 4,1 km csapázás után megtalálja, s gazdája néhány méterről megadja a vadnak a kegyelemlövést. Sába szokás szerint hatalmas találni akarással, végtelen rutinnal, s pillanatra sem megállva végezte a dolgát, élmény volt nézni. Az idei 55 indításból ez volt a 44. megtalált vadjuk. A 4 éves kutya életében pedig a 270.

Szép élmény volt, s jó érzés volt ezen a délutánon a Vérebegylet elnökének lenni!

Buzgó József

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*