Egyebek mellett ennek megszervezéséről is döntött az Országos Magyar Vadászkamara Kinológiai Szakbizottsága május 26-ai ülésén. A Medve utcai tanácsteremben a testület több aktuális kérdést megvitatott, így a VAV bírók képzését, az együttműködést az elismert tenyésztőszervezetekkel és a készülő, új Vadászati törvényhez benyújtandó, vadászkinológiát érintő javaslatokat.
Forrás: OMVK | Földvári Attila.
Az ülést Pechtol János, az OMVK főtitkára nyitotta meg. Emlékeztetett: a szervezet berkeiben az utóbbi egy évben igen aktív bizottsági munka bontakozott ki (nemrég ülésezett a Természetvédelmi és Erdészeti szakbizottság, márciusban pedig az Oktatási Szakbizottság gyűlt össze, és rövidesen az Etikai Bizottság tagjai tartanak értekezletet). A főtitkár ismertette a főbb változásokat, amelyeket a készülő, a tervek szerint január 1-jétől hatályos, új Vadászati törvény tartalmaz majd, és felhívta a bizottság tagjainak figyelmét arra, hogy jelenleg folyik a jogszabály koncepciójának véleményezése, így a kinológiai bizottság is megteheti az észrevételeit.
Pechtol János után Dr. Sándor Gyula, a szakbizottság elnöke vette át a szót. Szintén kiemelte: az új kamarai vezetés a korábbiaknál is komolyabb szerepet szán a bizottságoknak, és ez alól a kinológiai sem kivétel. Miután az összes szakbizottság beszámolt eddigi munkájáról, és vázolták terveiket (munkafeladattal, ütemezéssel és költségtervvel) a jövőre vonatkozóan, munkájukhoz anyagi támogatást is kaptak. A „kutyás” ügyek a második legnagyobb keretből gazdálkodhatnak a Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottság után, ezért merült fel a gondolat: így már egy szakmailag fajsúlyos esemény támogatása is megvalósulhat. Agyaki Gábor felvetésére egyhangúlag született meg a döntés, hogy támasszák fel az évekkel ezelőtt elhalt országos vizsla főversenyt. Egy ilyen komoly rendezvénynek hála a vadászkutyázás ügye még erősebben kötődhetne a vadászokhoz, a vadászati szakmához. A bizottság döntése értelmében a rendezvény előfeltétele, hogy minden megyének le kell bonyolítania a saját házi válogató versenyét. Ezután – jövő ősszel – kerülhetne sor a rangos főversenyre, mint az év utolsó nagy kutyás megmérettetésére, amelyen minden megyéből csak a legjobb vizsla és vezetője vehetne részt.
Az értekezleten alaposan körüljárták a VAV bírók képzésének évek óta napirenden tartott témáját. Ennek kapcsán a tagok egyetértettek abban, hogy gondoskodni kell az utánpótlásról, és egyre inkább bevonni a fiatalokat a munkába. A már korábban lefektetett elképzelések szerint a bíróképzés két hétvégét venne igénybe: az elsőn az elméleti, a másodikon pedig a vadászkutyafajtának megfelelő, speciális gyakorlati képzést lehetne lebonyolítani. Ehhez korábban kidolgozásra került a tanfolyam tematikája (előadók, óraszám, stb.), elkészült a tankönyv és újra kiadásra kerül a vizsgaszabályzatokat tartalmazó füzet. Első körben 20-30 jelentkezővel számol a bizottság a megyék utóbbi években küldött javaslataiból kiindulva. A megfelelő területet és a szállást Békés vagy Baranya és Tolna megye közösen is vállalná, a döntés a helyszínről és a – tervek szerint még idei – dátumról később születik meg, ha kialakul a végleges létszám a jelentkezők listájának aktualizálása és véglegesítése után.
Külön napirendi pontként tárgyalta a bizottság az együttműködést az elismert tenyésztőszervezetekkel, amelyek VAV vizsgát is bonyolíthatnak. A testület szándéka, hogy az erre jogosult szervezetek kössenek írásbeli megállapodást az OMVK-val, amelynek értelmében elfogadják a Vadászkamara VAV alapelveit. Eppel János, Pomázi Ágoston és Maróti Béla a közeljövőben összehasonlítja az érintett szervezetek vizsgarendszerét a VAV követelményekkel.
Végül, de nem utolsósorban a grémium megvitatta, milyen javaslatokat érdemes benyújtani a Vadászati törvényhez. A mostani végső pontosítás egy nagyon hosszú folyamat lezárása volt, hiszen a bizottság több mint egy éve dolgozik ezen a kérdésen, legutoljára a III. Nemzetközi Vadászkinológiai Konferencián vitatta meg szélesebb szakközönség előtt is javaslatait. Utolsó simításként a bizottságnak döntést kellett hozni Varga Aladár felvetésére, mely szerint ki kellene kötni, hogy törzskönyv nélküli kutyák ne szerezhessenek VAV vizsgát. Köztes megoldásként a tagság azt szavazta meg, hogy a törvény elfogadását követő tíz évben még lehessen, így biztosítva egy átfutási időt. Pomázi Ágoston azt javasolta, hogy a jelenleg hatályos Vtv. 67. §-ában a vadászkutyák alkalmazásáról szóló rész egészüljön ki, és a vadászkutya ne csak a vad keresésére, felkutatására, de – a vadászati módnak megfelelően – elejtésére és elfogására is alkalmazható legyen. Szintén az elnök dobott fel egy a tagságot megosztó kérdést, jelesül: javasolják-e az FM-nek, hogy tegye kötelezővé a hivatásos vadászok számára a vadászterület jellegének megfelelő vadászkutya alkalmazását? Megosztó, mert többek szerint félő lenne, hogy akinek nem szívügye a vadászkutyázás, az a kényszer hatására nem válna felelős ebtulajdonossá. Bajusz István áthidaló megoldásként javasolta, hogy ne a vadőr, hanem a vadászatra jogosult számára tegyék kötelezővé a vadászkutya tartását, a vadgazdálkodó állná ennek költségeit, az ebet pedig egy arra megfelelő személy tartaná és vezetné a vadászatokon vagy utánkereséskor. Többen emlékeztettek, hogy más európai országokban a teríték nagysága alapján határozzák meg, hány vadászebet kell alkalmazni. A tagság végül arra jutott, hogy a vadőrök kötelező felszerelésébe javaslata szerint továbbra sem tartozik majd bele a kutya.
Forrás: OMVK
