Május-június a szálastakarmány betakarítás – és ugyanakkor az őzgidák születésének időszaka. A fiatal állatok gyakran bújnak meg a magas fűben vagy lucernában a közeledő traktor hangjára – és az ösztönük sajnos azt diktálja, hogy veszély esetén lapuljanak meg és ne meneküljenek el. A pár órás- vagy egy-két napos őzeket nem védik meg a kasza elé erősített láncok…
Mit tehetünk, hogy megelőzzük a baleseteket és megóvjuk a vadállományt?
A legjobb megoldás volna, kaszálás előtt bejárni a területet… Erre a megoldásra jogosan hördülnek fel a gazdák, hiszen ki szeretne letaposott növényzetben kaszálni? A tábla két szélén haladó két ember, középen kihúzott zsinórral azonban kártétel nélkül végig tudja fésülni a terepet – és ennyi időt, valamint energiát igazán megéri ráfordítani! Taposás ellen a másik jó megoldás lehet kutyával körbejárni a terepet, hiszen az eb megérzi a vad szagát és célzottan jelzi, vagy kihajtja azt.
Nagyon sok múlik azon, hogy a traktoros hogyan végzi a munkáját.
Fotó forrása: Vadász-szótár Facebook oldala
Adjunk a lehető legtöbb időt és lehetőséget a vadnak a menekülésre! Ezzel a kis útvonal-rajzzal remekül szemléltetni lehet a helyes kaszálási irányt és a vad menekülési útját.
Mi a teendő, ha őzgidát találunk? Hogyan fogjuk meg?
A legjobb megoldás az lenne, ha megfelelő védőzónával körbe “kaszálnák” a megtalált őzgidát és miután a suta elvitte a zavart környezetből , másnap learatnák a fennhagyott részt. A gyorsabb, direkt “mentés” során egy nagy marék fűvel vagy más növényzettel felnyalábolva fogjuk meg az őzgidát, és a traktor elhaladása után tegyük vissza a helyére, ugyanoda, ahonnan felvettük. Fűcsomóval együtt felemelve, az anyja nem érzi meg az idegen szagot.
Fotó forrása: Vadász Szótár Facebook oldala
Forrás: agroinform.com
