A Magyar VADÁSZLAP idei hetedik lapszámában ezúttal a hivatásos vadászok és a velük kapcsolatos szakmai kérdések témakörét járjuk körül. Az újságot július 2-től keresse az újságosoknál.
A tartalomból:
Zöld vér
Vitathatatlan tény, hogy a hazai vadgazdálkodás legfontosabb szereplői a hivatásos vadászok. Ők gondozzák a vadállományt, valamint ők végzik a vadászattal kapcsolatos teendőket a vadászház gyepének ápolásától kezdve egészen a vadhús „kezeléséig”. Szakmai cikkeinkben a hazai vadőrökkel foglalkozunk, így szó esik régi korok, illetőleg napjaink helyzetéről is. Riportunkban ezúttal három hivatásos vadászt látogattunk meg, így jutottunk el Apajra, Ráckevére, illetőleg Hőgyészre.
1 vadfaj – 6 szemszögből
A DALERD Zrt. derekegyházi vadászháza adott otthont az Országos Magyar Vadászkamara Vadgazdálkodási Bizottsága által szervezett dámkonferenciának, ahol hazánk egyik legellentmondásosabb megítélésű vadfajának időszerű kérdéseivel foglalkoztak az előadók.
„Társasági” élet
E havi központi témánkhoz kapcsolódó körkérdés rovatunkban olyan hivatásos vadászokat szólítottunk meg, akik ilyen-vagy olyan okból kifolyólag, de mindenképpen kiemelkednek az átlagos „mezőnyből”. Így kaptuk „mikrofonvégre” Mesterházi Józsefet, Kutasi Lászlót, Barát Bélát, Csoma Istvánt, Rékasi Csabát, Szabó Tamást és Onofer Attilát. Akad közöttük fotós, festő, szarvasbőgő és kutyás szakember is, akiknél a „hobbi” sok esetben már nemcsak a szabadidő tartalmas és szórakoztató eltöltéséből áll, hanem a területen lévő munka egyfajta kiegészítéséből, kiteljesítéséből.
Aranyfüst
Bemutatjuk dr. Koncz Istvánt, aki „civilként” szülész-nőgyógyászként dolgozik és aki immáron egy fél évszázada hordozza puskáját a vállán. Az irodalommal sokat foglalkozó doktor a szívéhez oly közel álló vadászatról így vélekedik: „Ötven vadászévvel a hátam mögött elmondhatom; a vadászat ilyen szenvedély, finom aranyfüst mindennapi életünk szürke hétköznapjain.” Vallja továbbá, hogy egyáltalán nem az elejtett vad darabszáma fontos, hanem az egyes elejtésekhez fűződő élmény, hiszen a vadászat elengedhetetlenül fontos, elmaradhatatlan eleme a hangulat.
Törvényre hangolva
A készülőfélben lévő, várhatóan ősszel az Országgyűlés elé kerülő, előreláthatólag jövő januárban hatályba lépő új vadászati törvény koncepcióját egy május 21-én megtartott sajtótájékoztatón mutatták be a Földművelésügyi Minisztériumban. Ezen apropó nyomán készítettünk interjút dr. Bitay Márton Örssel, a Földművelésügyi Minisztérium állami földekért felelős államtitkárával, dr. Jámbor Lászlóval, az Országos Magyar Vadászkamara elnökével, Pechtol Jánossal, az Országos Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnökével és Győrffy Balázzsal, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökével.
50 év a „dobogón”
Immár ötven éve annak, hogy egy harmatos nyári hajnalon (1965. július 29-én) terítékre került minden idők egyik legkiválóbb aganccsal rendelkező őzbakja. A „Martonvásári világrekord” nevű őzagancs közel tizenhét évig vezette a világranglistát. Az OTB szerint a 9 éves bak trófeája 240,34 pontot kapott. Sajnos, nemzetközi értékelésére csak másfél év múlva került sor a vajdasági (Novi Sad) vadászati kiállításon (1967).
Puskaropogás a házak között
Ugrósdy Péter egy saját élményein alapuló precedenssel igyekszik bemutatni az Olvasóknak, hogy miért érdemes, illetve miért szükséges komolyabban foglalkozni a területen élő vörösfrakkos állománnyal. Talán nem árulunk el nagy meglepetést, ha megírjuk, hogy cikkében a róka mellett nagy szerepet kap egy idős néni és egy baromfi ól is. A szakember írásában kitér a nyestek által okozott kártételekre is, és szól azoknak lehetséges orvoslásáról.