fbpx

Ízelítő szeptemberi lapszámukból

0

A Magyar VADÁSZLAP idei kilencedik lapszámában ezúttal a gímszarvas és a vele kapcsolatos szakmai kérdések témakörét járjuk körül. Az újságot szeptember 3-tól keresse az újságosoknál.

A tartalomból:

Vadászünnep
Szarvasbőgés! Minden vadász álma, melyet egyfajta ünnepként élünk meg. Sokan, sokat írtak már erről a témáról, ám az idény kezdetén nem árt feleleveníteni a legfontosabb tudnivalókat, s más szemszögből górcső alá venni olyasmit is, amiről rég nem esett szó a vadászújságok hasábjain. 38 oldalas összeállításunkban megjelennek a válogató vadászat szempontjai éppúgy, mint a bevétel-orientált és a szakmai alapokon nyugvó gazdálkodás kibékíthetetlen viszonya, egy „Bőgési napló” bejegyzésein keresztül pedig az olvasók is részeseivé válhatnak az ünnepnapoknak.

Dunántúl, a Dunán innen
Valószínűleg kevesen tudják, hogy az Alföld délnyugati szegletében, Kalocsától pár kilométerre évről évre kapitális, tíz kilogrammosnál is nehezebb agancsú szarvasbikákat hoznak terítékre. Ne  gondolja azonban senki, hogy a Dunántúlon is megsüvegelendő minőségű gímállomány csak úgy magától terem a rendkívül mozaikos, nádasokkal, sűrű erdőfoltokkal, monokultúrás táblákkal  szabdalt, változatos vadászterületen. A kimagasló és elismerésre méltó eredmények záloga tudniillik – a magas genetikai potenciállal rendelkező populáció és a kedvező élőhelyi adottságok mellett –  a Homokmégyi Dózsa Vadásztársaságnál folytatott szakszerű vadgazdálkodás, amely magába foglalja a szigorú elvek mentén zajló, mértéktartó hasznosítást is.

Gondos szemmel
Jung Jenő könyvében részletesen ír a szarvas korbecsléséről. Ezúttal lapunkban foglalta össze azokat az ismérveket, amelyek hozzásegíthetik a gukkeren keresztül bikát mustráló vadászokat ahhoz, hogy helyes döntést hozzanak, mielőtt a keresőt céltávcsőre cserélik…

Nagyobb léptékben
A készülőfélben lévő új vadászati törvény koncepcióját olvasva, sokan felkapták a fejüket a tájegységi vadgazdálkodással kapcsolatos elképzelésekre, s rögtön találgatásokba bocsátkoztak a kijelölés  szempontjait illetően. A tájegységek határainak megállapításával, az arra vonatkozó szakmai feltételrendszer kidolgozásával Prof. Csányi Sándort, a Szent István Egyetem VadVilág Megőrzési Intézetének igazgatóját bízták meg. A vadbiológus-kutató készséggel válaszolt a kérdéseinkre és végre „tiszta vizet öntött a pohárba”.

„Zöld” töltények
A sörétes munícióknál – stílszerű kifejezéssel élve – már régóta „örökzöld” téma a környezetszennyező ólom kiváltása, valamilyen más anyaggal történő helyettesíthetősége. Amikor a kiemelt  természetvédelmi jelentőségű vizes élőhelyeken a jogszabály betiltotta az ólomtartalmú töltet használatát, a lőszergyártók elkezdtek acélsöréttel töltött patronokat gyártani és forgalmazni.  Németország egyes tartományaiban újabban a golyós töltények ellen indítottak hadjáratot, komoly fejtörést okozva a fejlesztőmérnököknek, akik azonban gyorsan előrukkoltak a megoldással: az  élelmiszeriparban is előszeretettel használt ón kedvező tulajdonságait felismerve megalkották az RWS Evolution Green-t, amelynek két részből álló magját a jó felgombásodás érdekében több  helyen legyengítették, így ballisztikai tulajdonságai már megközelítik a hagyományos lövedékekéit.

Igénytelenség felsőfokon
Bizton állíthatjuk, hogy minden vadásznak, aki legalább másfél-két évtizede járja puskaforgatóként a határt, van valamilyen UAZ-os élménye. Az egykor igencsak elterjedt terepjáróhoz többnyire  pozitív emlékek kapcsolódnak, hiszen a „szovjet benzintemető” akár a falon is felmászott, bárhol elment, szinte képtelen volt elakadni. Igaz, nem volt igazán kényelmes, a legminimálisabb luxust is  nélkülözte, mégis szerettük…

 

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*