A megszállott gyűjtők jellemzően a világháborús vagy még régebbi idők, esetleg az 1956-os forradalom éles eszközeit halmozzák fel
Optimista becslések szerint két-háromszázezer, a pesszimisták szerint akár félmillió darabot meghaladó illegális lőfegyver lehet a magyar lakosság birtokában. E fegyverek java a fiókok mélyén, ruhák között, esetleg a szerszámos sufniban pihen, s elsütése jó eséllyel nagyobb veszélyt jelentene használójára, mint arra, aki előtte áll. Az emberek mégsem adják le őket, mert úgy vélik, akkor védtelenek maradnának.
Az illegálisan tartott lőfegyvereket, természetesen nem hivatalosan, négy nagy csoportba szoktuk egymás közt sorolni – mondta lapunknak az ORFK egy, a nevének elhallgatását kérő munkatársa. Forrásunk szerint az osztályozás a következőképpen néz ki: orvvadászok, bűnözők, megszállott gyűjtők és rettegő polgárok. Szavaiból kiderült, a törvény szemszögéből nézve mindegyik „kaszt” tagja egyformán bűncselekményt követ el, ennek ellenére bírósági elbírálásuk mégsem teljesen egyforma.
A rangsorolás tovább finomítható olyan formán, hogy a bűnözők általában rövid ideig, jellemzően egy-egy „nagyobb buli” végéig birtokolják a fegyvereket, majd gyorsan elpasszolják vagy elsüllyesztik azokat tóba-folyóba, míg a másik három csoport hosszú távon őrzi meg a gyilkos eszközöket.
A rapsic egyértelműen napi-heti szinten használja a fegyverét, tehát neki úgymond „munkaeszköz” a puska, ezzel szemben a magát permanens veszélyben érző emberre nem jellemző, hogy túl gyakran lövöldözni akar, lévén ő rejtegeti a dolgait – árnyalta tovább a képet informátorunk. „Egy kezemen meg tudom számolni, hogy a saját praxisomban például mennyi olyan gyűjtővel találkoztam, aki valaha lőtt is az illegálisan tartott fegyverével, ellenben tucatszám tudok olyan példákat sorolni, amikor csak dísznek, a kollekció gazdagítására kellettek az éles fegyverek a lebukott embernek.”
Optimista becslések szerint két-háromszázezer, a pesszimisták szerint akár félmillió darabot meghaladó illegális lőfegyver lehet a magyar lakosság birtokában – említett egy nem hivatalos adatot a rendőrtiszt. Mint elmondta, az itthon tartott illegális fegyverek döntő többsége három nagy forrásból – és korszakból – származik. Az első az 1944-45-ben „itt felejtett” darabokat, a második az 1956-os forradalom idején széthordott raktárak készletét, a harmadik pedig a délszláv konfliktus alatt becsempészett példányokat jelenti. A megszállott gyűjtők jellemzően a világháborús vagy az az előtti, esetleg az 1956-os eszközöket halmozzák fel, az orvvadászok pedig már modern, a nyolcvanas-kilencvenes években készült, jugoszláv vagy szovjet, hangtompítós puskákkal űzik az erdőlakókat. „A tapasztalatok azt mutatják, a rettegő embereknél főként háború előtti női vagy 1945-ös, 1956-os hadi pisztolyok lelhetők fel, hiszen itt már sokat számít a méret. Egy gépkarabély vagy egy Dragunov mesterlövészpuska nem fér be a fehérneműs fiókba vagy az éjjeli asztalka polcára” – fogalmazott forrásunk.
Ha az emberölési mutatókat nézzük, akkor harminc-negyven esztendőt visszafelé és összegezve is csak elenyésző számban találunk olyan példákat, ahol a gyilkos antik, évtizedek óta rejtegetett fegyvert használt – fogalmazott. Aláhúzta, a bűnözők eseteit természetesen ki kell emelni a statisztikákból, hiszen ők döntően modern és automata fegyvereket használnak, amelyektől a cselekmény után rögvest megszabadulnak. Tovább javítja a képet, ha a statisztikát e hatalmas, több százezres fegyvertételhez képest szemléljük.
„Egészen biztosan állítható, hogy a legtöbb hatvan–nyolcvan esztendős pisztoly, netán puska elsütése jó eséllyel nagyobb veszélyt jelentene használójára, mint arra, aki előtte áll” – húzta alá a szakember. Úgy fogalmazott, az illegálisan, önvédelemre tartott fegyverek tulajdonosainak jelentős része borítékolhatóan nem szakértő, így nincs is tisztában azzal, miként kell célszerűen karbantartani az évtizedek óta féltve dugdosott eszközt. Az, hogy olykor olajjal átkenik és rongyban tartják, édeskevés – húzta alá.
A csőben rozsdafoltok keletkeznek, a lövedék megszorul, a feltorlódó gázok szétvetik a fegyvert, a szétrepülő alkatrészek pedig letépik az ember ujjait, kezét – vázolt egy könnyen lehetséges forgatókönyvet a szakember. Felhívta a figyelmet arra is, a lőszer sem biztos, hogy használható lenne – ennyi esztendő távlatában ugyanis „bármi történhetett” a hüvelyekben található lőporral vagy a csappantyúval. Szintúgy nem elhanyagolható szempont, hogy rengeteg lőszerfajtát már évtizedek óta nem gyártanak, így valójában nincs utánpótlás a tárakba.
A rendőrségre bármikor büntetlenül leadható bármilyen fegyver, legfeljebb ha valaki mégis tart valamitől, azt kell mondania, az utcán vagy egy elhagyatott ház padlásán lelte – húzta alá a szakember. Ugyanakkor hozzátette, bár évről évre visznek be fegyvereket, a mennyiség nem számottevő. Az oka ennek az, hogy az emberek félnek, s a fiók mélyén lapuló pisztoly megnyugvást jelent számukra a mindennapokban – annak ellenére is, hogy évtizedek óta egyszer sem használták azt.
„A szívem mélyén megértem a gyűjtőket azért, mert nem akarják kiherélni a hetven–száz esztendős fegyvereket, de a törvény előtt ők jelenleg mégiscsak bűncselekményt követnek el” – reflektált forrásunk Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes minapi felvetésére. Mint ismeretes, a politikus azt javasolta, hogy antik fegyvereket hatástalanítás nélkül, de fegyvertartási engedély birtokában lehessen tartani magánportákon.
Informátorunk aláhúzta, a rendőrségen belül sokan és sokszor felvetették már, egy általános amnesztia-rendelettel kellene a kérdést rendezni. Nagy vonalakban az ötlet úgy működne, hogy országos hírverés mellett tudatnák, akinek otthon fegyvere van, az egy adott határnapig bevihetné a rendőrségre, ahol regisztrálnák azokat. A lőszert maradéktalanul le kellene adni, ám a pisztolyt, puskát egy egyszerűsített tartási engedély kiállítása után mindenki hazavihetné büntetlenül. Megkötnék az értékesítést is – ami nem az adásvétel tiltását takarja, csak a bejelentési kötelezettséget írja elő. A hatóságoknak így lenne egy pontos listájuk arról, hogy kinél mi található. Volt olyan parancsnok, aki hajlott rá, de az állampolgárt gyermeknek néző politikusok végül mindig megvétózták a javaslatot – árult el egy kulisszatitkot a rendőrtiszt.
Arra a felvetésre, hogy a kampány nem hozná be a „félő kisember” fegyvereit, forrásunk annyit felelt, ha kellő súllyal és masszív, riasztó képi világgal tudatják, hogy az avítt lomok használata sokkal nagyobb veszélyt jelent az érintettre nézve, mint arra, akit el akar kergetni, akkor egészen biztosan változna a kép. Ami ugyanakkor borítékolható, hogy seregnyi gyűjtő élete lenne könnyebb.
Forrás: forestpress.hu; Magyar Hírlap – Lázin Miklós András
