fbpx

Ízelítő októberi lapszámunkból

0

A Magyar VADÁSZLAP idei tizedik lapszámában ezúttal az apróvad és a vele kapcsolatos szakmai kérdések témakörét járjuk körül. Az újságot október 1-től keresse az újságosoknál.

A tartalomból:

Apróságok
Szakmai blokkunkban azon vadfajaink kerülnek „terítékre”, amelyekkel nagyobb társaikkal ellenétben – méltatlanul – kevesebbet foglalkozunk. Fácánok, nyulak, foglyok, illetőleg galambok… A többi között elcserkelünk a fácánokkal kapcsolatos számmisztika területeire, ahol kiviláglik, hogy míg az állománnyal tevékenyen gazdálkodtunk, volt mire vállunkhoz emelni a puskát. Azzal egyébként tisztában voltak, hány néven lehetne az üregi nyulat illetni? Kinigli, tengeri-, bosnyák-, patkánynyúl… Természetesen a szívünknek oly kedves apróságok mellett néhány „ellenlábasukról” is szólunk majd.

Rókacsalogató
Egy igen kényes kérdés következik: mit teszünk az apróvad érdekében? Tisztelet a kivételnek, sajnos igen keveset, azon kívül, hogy mindenki siratja a régi vadbőséget. Busi Krisztián írásában arra tesz kísérletet, hogy a napjainkban „leértékelt” rókavadászatot újra megszerettesse hazánk jágereivel. Sípolásra fel!

A tökéletes megoldás
Sárgulnak és lehullanak a szőlőlevelek, s már csak a nagy vörösborokhoz tartogatott szőlő van kint a tőkéken. Borajánló rovatunkban ezúttal a fehérborokat helyezzük középpontba. A Szent Donát pincészet 2013-as Márga bora, a Kertész Pincészet 2013-as sauvignon blancja, és a Holdvölgy Pincészet Signature 2007-es édes bora mellett megkóstoljuk a Schieber Pincészet Solutio Perfectáját  is.

Bikaparádé
Emlékeznek még, miként telt el a tavalyi szeptember? Olyan intenzitással estek a kiváló agancsárok, hogy az óévi összeállításunkba 10 kilós agancssúly alatt már nem fértek bele a bikák, pedig lett  volna még egy-két érdekes „csont”. Nos, ahogy a szakmában sokan előre megjósolták, az idei év nem hozott ilyen gazdag – súlyokban mérhető – „termést”. Ez a minőségi „visszarakás” azonban mit  sem számít nekünk, vadászoknak, ha az úgynevezett fővadunkról van szó, hiszen pulzusunk a szarvasbőgés hallatán – mikor a hőn áhított bikát még nem is látjuk – akarva akaratlanul  nekilódul.

Gyárit vagy házit?
Avagy ifjabb Ugrósdy Péter gondolatai az otthoni lőszertöltésről – egy cikkbe sűrítve. Az eszmefuttatás apropóját egy jó találattal indokolatlanul messzire menekülő suta, és egy sebzetten elveszett  gida szolgáltatta, amelyből a szerző arra következtetett, hogy a szóban forgó méregdrága, illetőleg jónak titulált töltény egy bizonyos kaliberben nem volt megfelelő hatásfokú. A cikk arra próbál rámutatni, hogy a házilagos lőszertöltés megengedésével új távlatok nyíltak meg a vadászok és sportlövők előtt.

Csak győzzük tölténnyel
Kevés szórakoztatóbb kikapcsolódás „leselkedhet” a vadászemberre nyár végén, mint a gerlézés. Bár preztízsét tekintve ez a vadászati lehetőség sem tartozik a legkedveltebbek közé, ám  megszervezése igen is nagy szakmai felkészültséget igényel. A dabasi Szilvásdombi Vadásztársaság területére látogattunk el, hogy az utóbbi állításra kézzelfogható bizonyítékot szerezhessünk Olvasóinknak.

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*