Először Wolfsburgban, a Volkswagen hazájában találkoztam a Touareggel. Rég volt már, de arra emlékszem, hogy a német mérnök, aki a csoportot kísérte, valamiért jobban bízott az autó képességeiben, mint én. 25-30 fokos mászóka? Rázókövek? Ugyan már. Nem lehet megcsúszni, ha leveszed a gázról a lábad, azonnal blokkol, és csak akkor oldja a féket, ha már elegendő a nyomaték a továbbhaladáshoz. Igazi terepjáró, nem is kacérkodnak a szépséggel, ez a vas egyszerűen terepre termett.
Némi újítás, szakszóval élve ráncfelvarrás történt a Touaregnél tavaly. Kapott két új lökhárítót, némi faberakást, és körkörös kamerarendszert, de ettől még ugyanaz maradt, ami volt. Nem nagyon vehető észre a különbség, az új modellváltozat inkább csak valamiféle kötelező kör volt a tervezők részéről. Muszáj kiadni néha egy sajtóközleményt azzal a címmel, hogy „Itt az új modell”.
Természetesen semmi baj sincs azzal, ha egy alapvetően jól sikerült autón nem változtatnak sokat. A Touareg alapból egy használható modell. Széria felszerelés lett az új verzióban a bi-xenon fényszóró, illetve a baleset utáni automatikus fékrendszer is. Ez arra való, hogy akkor is megállítsa az autót, ha a sofőr már nem képes rá, mert megsérült, vagy eszméletét vesztette. (Persze, ebbe ne is gondoljunk bele inkább.) Az összkerékhajtás és a nyolcfokozatú automata váltó, a start-stop rendszer és az automata klíma szintén széria. Az új Touareg belsejében új színezetű bőrkárpitok, áttervezett vezérlőgombok kaptak helyet, nagyjából ennyiben merül ki az újdonság.
Foglalkozzunk kicsit az „öregebb” modellel. A Touareg 2002 óta szántja az utakat, azóta világszerte 800 ezer darabot adtak el. A legfontosabb piacok Kína, Oroszország és Amerika, de természetesen itthon is futkos jó néhány példány. A Touareg nem tipikus „csajozós” autó; nagy, tekintélyes, de nem arra tervezték, hogy kikacsintsunk a buszmegállóban várakozó lányoknak. Ez a kocsi nem a szépségével vonzza a tekinteteket. Arra való, hogy kiszabaduljunk és élvezzük a terepet, úgymond: vigyük be az erdőbe! A felújított típus sem szakít ezekkel a hagyományos értékekkel.
A terepes csomaggal felszerelt autók a felező, középső- és hátsó differenciálzár, állítható magasságú légrugók mellett még különféle vezetéstámogató rendszereket is kínálnak, a környezetet 360 fokban mutató kamerarendszerrel, dombsegéddel, lejtmenetvezérlővel. Na, most jön az, amitől nem az autó dobta le a láncot, hanem én. Amikor a dombtetőn állunk, és úgy érezzük, hogy onnan nem lecsúszni, legfeljebb lezuhanni lehet, akkor az elektronika megszólal: „Nyugi, menni fog!”
Vagy hiszünk benne, vagy nem. Mindegy is, mert ott állunk a dombon, csak előre van… Ha félretesszük büszkeségünk, és elhisszük, hogy az autó jobban tudja, akkor menni fog. Persze bosszantó, hogy az elektronikai segédrendszerek bátrabbak, mint mi, de erre vannak programozva, ismerik a határokat. Utána úgyis eldicsekedhetünk azzal, milyen dombról ereszkedtünk le teljesen egyedül.
A Touareg nem akar sportos SUV-nak látszani, ellentétben a Porsche Cayenne-nel, vagy a BMW egyes modelljeivel. Több mint 4,8 méter hosszú, a súlya pedig két tonna fölött jár, és nem az orrát, hanem a hasát hordja magasan, ami jól jön, ha gázlókon kell áthajtani vele, vagy komolyabb gödrökön. Ismerünk olyanokat, akik hallottak már valakiről, aki komoly kátyúkat észlelt kis hazánkban, még az egyszámjegyű főutakon is, nem beszélve arról, mi vár minket a terepen. A VW nagyobbacska terepjárójának ezek meg sem kottyannak. A futómű elektronikusan hangolható, de a normál beállítás is azt jelenti, hogy simán elnyeli az úthibák hatását, ahelyett, hogy a gödrök nyelnék el az autót. Ezenkívül létezik még a Komfort mód, amely már kissé emlékeztet arra az érzésre, mintha gólyalábon járnánk. A Sport beállítás jól hangzik, de nem túl hasznos, mondom, a Touaregtől távol áll a rali minden formája.
Ami biztos, hogy akkorák a terek, mint egy rendesebb buli-limuzinban, attól tehát biztosan nem kell tartani, hogy megsajdul a térdünk a szűkös üléspozíciók miatt. A Touareg fő erénye a kényelem, kiszámíthatóság és a nagyon jó vezethetőség. Nem hobbijármű, valóban alkalmas terepezésre, megkockáztatom, hogy jobban is érzi magát az erdőben a sofőr és az utasok, mint amikor az aszfalton kanyarognak. Tény, hogy a méretek nem könnyítik meg a parkolást, az elektronika azonban természetesen ebben is hatékony segítséget nyújt. Miután már 360 fokban „lát” a kocsi, jelzi a műszer, ha talál egy megfelelő helyet a megálláshoz és támogatja, hogy be is találjunk oda. Egy ekkora vas esetében ez a minimum…
Ha már a méretről esett szó: a nagy kaszni valóban körbevesz, ápol és véd. A biztonság tekintetében nem kötött kompromisszumot a VW. Modern gépezet, rengeteg segéd (nem gyakornok, hanem elektronikai asszisztens), hat légzsák, erős fékrendszer gondoskodik arról, hogy az utas ne csak biztonságban érezze magát, de abban is legyen. Nagyon finoman működik az összkerékhajtás, nem dobál, marad az úton akkor is, ha a vezető nem annyira rutinos. A fejlesztésben a Porsche mérnökei is részt vettek, ők igazán tudják, mit lehet kezdeni az „idiótákkal” a volán mögött.
A motorválasztékban keresve sem találunk kicsi vagy gyenge erőforrást. A leggyengébb is 204 lóerős, a háromliteres V6 TDI pedig két teljesítményfokozatban is elérhető. A gyengébbik 204 lóerőt és 450 Nm nyomatékot tud, az erősebb pedig 262 lóerős. Megfelelnek az EURO VI környezetvédelmi normáknak. Kapható hibrid változat is, de a jelek szerint itthon nem nagyon fogják a kereskedésekben rábeszélni a vásárlókat, inkább csak akkor találkozhatunk majd hibrid Touareggel, ha hazalátogat a Németországban dolgozó rokon.
Ami az árakat illeti, nem szaladt el nagyon a ceruza. Az alapváltozat 13,9 millió forintnál indul, de természetesen ez sem egyenlő a „fapados” kategóriával, olyan ugyanis egyszerűen nincs. Jó hír a Touareg híveknek, hogy az autó jól tartja az értékét, a használt modellek eladásakor sem látványos az árcsökkenés. Ha valaki a 262 lóerős kivitelt szeretné, az 17,5 millió forintba kerül, a legerősebb 340 lóerős, 4,2 literes V8-as pedig valamivel 20 millió forint fölött kezdődik.
Takács T. László