fbpx

Napos vadásznap

0

Kaszón, augusztus 27-én, az Országos Vadásznap első hivatalos programpontja a terítékhelyre behozott szarvasbika ravatalának elkészítése volt, majd ezt követően a magyar-, illetőleg a vadászhimnuszt hallgathatta meg az igen szép számban összesereglett közönség. A Baranya Vadászkürt Együttes üdvözlő szignáljaira már szinte teljesen megtelt a nagyszínpad előtti füves placc, ami annak tükrében különösen örvendetes, hogy az országban ezen a napon négy másik vadászati rendezvényt is tartottak, egyet például a „szomszédban”, Soholláron. Ennek ellenére sokan gondolták úgy, hogy mégiscsak a legrangosabb eseményt választják, és vállalva az akár több száz kilométeres utazást, elzarándokolnak „Somogy zöld szívébe”…

Fazekas Sándor, az agrártárca vezetője szintén megtisztelte jelenlétével az országos vadászünnepet. Mi sem természetesebb, a megnyitóbeszédet is a miniszter tartotta, melyben külön kitért a tájegységi szemléletű vadgazdálkodás várható előnyeire. Rajta kívül – házigazdaként – Galamb Gábor, a Kaszó Zrt. vezérigazgatója, illetőleg Jámbor László, az Országos Magyar Vadászkamara elnöke szólt a közönséghez, kiemelve, hogy a vadászat társadalmi megítélésének javításához nagyban hozzájárulhatnak az efféle rendezvények, de a renoménk helyreállításának szinte kizárólagos felelősei mi magunk, magyar vadászok vagyunk, s nekünk úgy kell gyakorolnunk a tevékenységünket, hogy a rólunk alkotott kép kedvező irányba változzék. Ehhez tulajdonképpen semmi egyebet nem kellene tennünk, csak szakmailag és erkölcsileg is helytálló módon viselkednünk…

A megnyitóünnepséget követően a dr. Fábry Kornél által celebrált Hubertus-mise következett, majd Erdélyi Tamás lépett a mikrofonhoz, hogy szarvasbőgő bemutatójával szeptemberi hangulatot varázsoljon az augusztusi kánikulába. Ez utóbbiból, mármint a harmincfokos hőségből jócskán kijutott, nem véletlen, hogy a büfésátrak slágerterméke az ásványvíz volt, de sajnos a forróságból adódóan a jelen lévő mentőszolgálatnak is bőven akadt feladata…

Aki egy kis felüdülésre vágyott, és nem szerette volna végigizzadni a tűző napon az irgalmatlanul hosszú kitüntetési ceremóniát, az vagy a valamivel hűvösebb klímájú sportcsarnok képzőművészeti-, illetőleg trófeakiállítását választhatta, esetleg átballaghatott az erdőgazdaság Ökoközpontjába, ahol természetfotókat, valamint egy preparátumokkal gazdagon telerakott élőhelyi diorámát tekinthetett meg, de vonzó alternatívának bizonyult a Baláta-tóhoz kizakatoló kisvasútra való felkapaszkodás is.

Az irigylésre legkevésbé méltó helyzetben a baráti- vagy vadásztársaságokból verbuválódott főzőcsapatok szakácsai voltak, akiknek a „tüzesen lesütő nyári nap sugára” mellett a bográcsban fortyogó finomságok, illetőleg az üstök alatt izzó zsarátnokok melegével is meg kellett küzdeniük.

Ebéd utánra kissé megváltozott helyzet: a kutyás- és solymászbemutató után tudniillik a populárisabb programok vették át a stafétát, s emiatt a közönség is kicserélődött, a zöldruhásokat leváltva ekkor már a szórakozni vágyó fiatalok lepték el a vadászház környékét. Lassacskán a vadászias portékát kínáló árusok sátrai is üresen maradtak, s mire a fővendégnek szánt rockbanda a húrok közé csapott, addigra a vadászok zöme már egy sikeres, ám felettébb tikkasztó vadásznap emlékével robogott hazafelé…

Forrás: VL

Fotók : Kókai Márton

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*