fbpx

Ízelítő novemberi lapszámunkból

0

A Magyar VADÁSZLAP idei tizenegyedik lapszámában ezúttal a vadászkutyákkal kapcsolatos szakmai kérdéseket járjuk körül. Az újságot november 3-tól keresse az újságosoknál! Ha nem akar addig várni, akkor pár perc alatt könnyen előfizethet (így a magazin már november 1-én a postaládájában várja majd), amennyiben ide kattint.

A tartalomból:

– Bizonyára minden vadász rémálma, ha a rálövést követően – a tűzben rogyó vad helyett – sebzés jeleire bukkan. Ilyenkor bizonyos körülmények figyelembevétele mellett határozni kell arról, hogy mi magunk kíséreljük-e meg az utánkeresést, vagy inkább egy vérebes segítségét kérjük. Annak érdekében, hogy a tisztázatlan kimenetelű találat után a lehető legjobb döntést tudjuk meghozni, számtalan kérdésre kell választ adni. Ezeket göngyölítette fel Németh Zoltán.

– Mindenki, aki kutyatartásra vagy -kiképzésre adja a fejét, másra esküszik, mert bár néhány etológiai alaptézis vitán felül áll, a módszertanban jelentős eltérések tapasztalhatók. Egy újságcikk tartalmi korlátai nem teszik lehetővé, hogy a kölykök kiválasztásától a bevezetésig vagy bevadászásig tartó időszak teendőire vonatkozólag konkrét ajánlásokat tegyünk, ám a kezdő kutyások számára azért nagyvonalakban talán nem árt összefoglalni azokat a lépéseket, melyekkel ezt a göröngyös utat botladozás nélkül végig lehet járni. Minderről bővebben olvashatnak Szabó Attila cikkében.

– A kotorékozás mesterségét valamikor nagyon sokan űzték, főleg az apróvadas területek vadőrei. Mára azonban „kegyvesztettként” a kispadra került a vadászkutyázásnak és a ragadozógyérítésnek ez az érdekes és módfelett eredményes módja. Zachán Viktor kísért el egy kotorékozó csapatot a fényképezőgépe „társaságában”.

– Helyzet van! A Zempléni megtelepedést követően a Bükkben is felbukkant, mi több, ma már stabil, szaporodó állománnyal rendelkezik a Kárpát-medence legnagyobb testű, kutyaféle csúcsragadozója, a szürkefarkas. Hogy ez jó vagy sem, örülnünk kell-e neki vagy inkább aggódjunk miatta, azt döntse el ki-ki maga. Wallendums Péter járt a meglehetősen kényes farkas-ügy végére, s igyekezett objektíven feltárni a tényeket, az érdekelt felek mindegyikének megszólaltatásával, állásfoglalásra ugyanakkor érthető módon nem vállalkozott…

– Mi a közös a svéd jávorszarvas-kutyában, az amerikai mosómedvekopóban, az argentin dogban, az azawakhban, a finn spitzben, a lunda kutyában, az orosz-európai lajkában és az afrikai oroszlánkutyában? Eredetileg mindannyian vadászkutyák. Ezekről a kevésbe gyakori vadászebekről Kókai Márton összeállításában olvashatnak.

– Dr. Carl Tabel legutóbbi esztendőkben kiadott könyvei („A MINDENES vadászkutya”, „Tizenhárom LEGJOBB kutyám”) egyértelműen vezetik a vadászati kötetek képzeletbeli toplistáit. A híres kutyásról Fehér Mihály és Kertész Sándor írt portrét.

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*