fbpx

Ízelítő decemberi lapszámunkból

0

A Magyar VADÁSZLAP idei tizenkettedik lapszámában ezúttal a kultúra, az etika és a hagyományokkal kapcsolatos kérdéseket járjuk körül. Az újságot december 1-től keresse az újságosoknál! Ha nem akar addig várni, akkor pár perc alatt könnyen előfizethet (így a magazin már november 29-én a postaládájában várja majd), amennyiben ide kattint.

A tartalomból:

– A vadászati rendezvényeken vadászokhoz méltóan kell viselkednünk, hiszen a cselekedeteinkkel, öltözködésünkkel, kinyilatkoztatásainkkal, egyszóval minden megnyilvánulásunkkal kialakítunk valamilyen képet magunkról. Ha rossz benyomást keltünk, bekerülünk egy skatulyába, amiből meglehetősen nehéz kitörni. A dolognak emellett komoly, felelősségteljes tétje is van, hiszen azon túl, hogy vadásztársaink élcelődnek rajtunk – ami ugyebár leginkább nekünk kellemetlen –, a helytelen viselkedésünkkel a nem vadászó, sőt a vadászatot és a vadászokat többnyire negatívan megítélő közvélemény előtt mind a hatvanezer magyar vadászt lejáratjuk. Mert az emberek hajlamosak általánosítani… Szabó Attila ezúttal annak járt utána, hogy miként kell viselkednünk, ha nem a vadászterületen vagyunk.

– Karapancsa. Egy szó és egy hely, amellyel számtalan legendás vadászat fonódott össze. Például harminc esztendő telt már el azóta, hogy Bleier József, egykori karapancsai fővadász 1986-ban terítékre hozta azt a „Karapancsai Bikaként” elhíresült gímszarvast, amelynek agancsa 271,01 ponttal akkor világrekord lett. Ennek a vadászatnak az emlékműve az a bronzszobor, amely a Karapancsai Vadászkastély parkjának ékeként emlékezteti napjaink vadászait magyar hon vadgazdálkodásának ezen fényes korára. A legendás karapancsai komplexumot Zilai János, nyugalmazott fővadász mutatta be Kókai Mártonnak.

– Műkedvelők és szakértők között is sokszor megvitatandó kérdés, hogy miért is fogyasszunk vadhúst? Az első válasz mindig az, hogy mert egészséges. Gondolhatnánk is, hogy ez egy helyén való érv, de a tudományos háttér valahogy mindig is hiányzott. A kérdés mögé gondolva nem tudunk felsorakoztatni számokat, eredményeket, ilyenkor jön a második válasz, hogy a vad erdők és mezők lakója. Ezután rendszerint lezárul a kérdezz-felelek és mindenkit békével tölt el a tudat, hogy az előttünk gőzölgő vadpörkölt vagy sült bizony egészséges étel. Viszont ha minket valós adatok érdekelnének, nem találnánk a megfelelő szakirodalmat érveink igazolására. A témáról Pechtol Patrik értekezik újságunk hasábjain.

– Az elmúlt évben az állami döntéshozók örömteli határozatot hoztak: 2021-ben hazánk Vadászati Világkiállítást szervez. Ennek a jelentősége jócskán túlmutat egy egyszerű nemzetközi vadászati rendezvényen, hiszen a sikeres lebonyolítás a magyar vadgazdálkodás és vadászat sikeres jövőjének a záloga lehet. Hasonlóképpen, mint ahogy a „nagy előd”, az 1971-es Vadászati Világkiállítás esetében ez megtörtént. A hazai vadászat-vadgazdálkodás újabb dicső korának nyitánya elé Horváth Gyula gondolatait tesszük közzé.

– Immár hagyomány, hogy decemberi lapszámunkban közzé tesszük az irodalmi pályázatunkra beérkezett legjobb pályaműveket. Nincs ez másként idén sem, így „Az első” címmel fémjelzett megmérettetéssel kapcsolatban nyolc írást ismertetünk olvasóinkkal.

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*