fbpx

Vérebesek találkozója Dabronyban

0

Onofer Attila, a Magyar Véreb Egylet titkárának szervezésében vérebes találkozót rendeztek február 25-én a Marcal-Bitvaközi Vadásztársaság dabronyi vadászházában. Az érdeklődők között több neves vérebvezető volt, köztük Klinkó Nándor, aki már nemzetközi versenyt is nyert.

A vadászkamara – és egyben a házigazda Marcal-Bitvaközi Vadásztársaság – képviseletében Pap Gyula elnök is megtisztelte jelenlétével a rendezvényt. A meghívottak között szerepelt Protár András is, mint az első hazai utánkereséssel foglalkozó cég alapítója. A Földművelésügyi Minisztérium Vadgazdálkodási Tájegységi Főosztályát Surányi Péter és Takács András tájegységi fővadászok képviselték.

Onofer Attila köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Pap Gyulának, aki beszédében méltatta Veszprém megye szerepét a „kutyázásban”. Akár vizslázásról, akár agarászásról, akár vérebezésről beszélünk, mindegyikben több évtizedes múlt és hatalmas szakmai felkészültség jellemzi megyénket. Több kezdeményezés is elindult a kutyázás terén, melynek célja, hogy a nem oly távoli jövőben megrendezésre kerülő magyarországi Vadászati Világkiállításon magas színvonalon tudja képviseltetni magát a szakma. Ami a vérebezés jelenlegi helyzetét illeti, Pap Gyula kiemelte, szeretné, ha elszakadnánk a nyugat-európai irányvonaltól és igyekezzünk megőrizni nemzeti identitásunkat, önálló kezdeményezéseinket. Rámutatott továbbá, hogy a Vadászkamara mindig támogatta és a jövőben is támogatja a kutyázás minden szintű szakmai munkáját, úgy a tenyésztés, mint a vizsgáztatás, a versenyeztetés és valamennyi kapcsolódó rendezvény szervezését, lebonyolítását.

A vadászkamara életében óriási változást hozott a vadgazdálkodási alap létrehozása, ami már az indulás évében is sikertörténetnek nevezhető. Az új pályázati rendszerrel országosan, mintegy 1500 ha vadföld létesül, ezen felül pedig mintegy 6500 db csapda szolgálja a jövőben az élőhely fejlesztési és dúvad gyérítési célokat.

Visszakanyarodva a Véreb Egylet munkájához, hangsúlyozta, hogy a megye vérebesei országosan is elismertek. Hazai és nemzetközi szinten is sikerre ösztönzi a megjelenteket és örömmel vette, hogy a házigazda szerepét ő láthatja el a mai rendezvényen.

Pap Gyula köszöntő gondolatai

Pap Gyula köszöntő gondolatai

Ezt követően Bedő Gábor fővadász, mint vérebvezető és mint a Marcal Bitvaközi Vadásztársaság vadgazdálkodásáért felelős személye vette át a szót. Bedő Gábor elmondta, hogy a vadásztársaság közel 12 000 ha-on gazdálkodik, ahol mintegy 650 db nagyvad kerül terítékre éves szinten. Bedő Gábor kiemelte, hogy jómaga, mint gyakorló vérebes, jelentős számban talál meg sebzett nagyvadat a Marcal-Bitvaközi Vadásztársaság vadászterületén, melynek értéke éves szinten elérheti akár a több millió forintot is. A trófeás vad közül kiemelte a terítékre kerülő évi mintegy 50 gímbikát és a 65 őzbakot. A vadászterületre jellemző az aránylag alacsony szintű erdősültség és a mezőgazdaságilag hasznosított területek magas aránya. A földtulajdonosokkal történő korrekt kapcsolattartás elengedhetetlenül fontos, ezért minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy a képződött vadkárokat megtérítsék. Szorosan együttműködik a vadásztársaság a gazdálkodókkal a vadkár megelőzés és elhárítás érdekében. Mivel korábban sok problémát okozott a kárelhárítás megszervezése társasági szinten, ezért egy budapesti bérkilövő vadásztársasággal kötöttek szerződést, akik tevékenyen részt vesznek a kármegelőzésben. A megnövekedett nagyvad állomány ellenére komoly erőfeszítéseket tesznek az apróvad védelmében is. Egyre nagyobb intenzitással végzik a hivatásos vadászok a dúvadgyérítést. Mivel korábban a tagság passzivitása volt jellemző, ezért mára mindenki számára kötelezővé tették a dúvadgyérítést. Vallják, hogy a vadásztársasági apróvad vadászatok a közösségi élet legfontosabb színterei.

Onofer Attila megköszönte a tájékoztatást, majd kitért a Kaszó Kupa jelentőségére, ahol a sebzett vad mintegy 80 százaléka kerül átlagosan terítékre. Vérebeseink 2017-ben két nagy nemzetközi versenyen is első helyezést értek el. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt években, nemzetközi szinten sok csatát kellett megvívnia a MVE vezetőinek, melyek sikerrel jártak.

Sajnos őszintén be kell vallani, hogy hazai szinten sincs minden rendben. A közgyűlések néha méltatlan színvonalúak és semmiképpen sem előremutatók. A vérebesek tábora erősen felhígult, a szakma kezd ellaposodni. 2021-re a Vadászati Világkiállítás időpontjára a Véreb Egyletnek is le kell tennie valami maradandót az asztalra. A titkár úr elmondta, hogy amikor először hallott az utánkereséssel foglalkozó cég kezdeményezésről, ő maga is ellenérzéssel fogadta. Amikor személyesen is találkozott az ötletet megálmodó cégvezetővel, világossá vált számára, hogy ez a vállalkozás egy olyan űrt tölt ki a szakmában, amit a Véreb Egylet nem ismert fel időben. Rájött, hogy igazából nem a konkurenciát, sokkal inkább az együttműködést kell keresni ezzel a kezdeményezéssel. Közösek a célok és ezzel együtt közösek lesznek az eredmények is, hiszen minden utánkereső fő célja a sebzett vad megtalálása és hogy ezt minél profibb módon végezzék. Fontos, hogy ezt a szakmai munkát a lehető legszélesebb arányban fogadtassák el a vadásztársadalomban. Minél több jogosulthoz, minél több vadászhoz el kell jutni a kezdeményezésnek. Onofer Attila rámutatott arra is, hogy minél több szakmai fórumra el kell jutni és a szakmát képviselni kell.

A következőkben Kozma Milánt, a Somló Vad Kft. fővadásza, tartotta meg lőszerekkel, fegyverekkel kapcsolatos előadását. Kozma Milán tájékoztatta a jelenlévőket, hogy szabadidejében rengeteg időt fordít az egyes kaliberek, lőszerek, lövedékek tesztelésére. Műszeres mérésekkel, lőpályás próbalövésekkel, különböző kísérletekkel igyekszik tapasztalatokat szerezni. Általánosságban elmondható, hogy nagyon sok kereskedelmi forgalomban kapható lőszer nem megbízható. Nem felelnek meg az adott lőszertípusok a gyári adatoknak. Sokszor egy dobozon belül is jelentős ballisztikai eltéréseket mutatnak a lőszerek. Mindezt nem győzi hangsúlyozni, műszeres mérésekkel is alá tudja támasztani. Érdekes, hogy ezen kívül meg kell említeni az eltérő napszakok, eltérő hőmérsékleti és szélviszonyok lövedék röppályáját befolyásoló hatásait. Ami a kalibereket illeti, nagyon rossz tapasztalata van a magnum kaliberekkel. Rengeteg kalibert kipróbált, de számára, mint szárnyát bontogató utánkeresőnek, a 8×57-es kaliber vált be igazán. Ehhez a kaliberhez speciális lőszert használ, mint mondta minél nagyobb lövedékkel és kisebb kezdősebességű töltettel. További megfigyelése, hogy utánkeresésnél minél keményebb lövedéket kell alkalmazni annak érdekében, hogy a lövedék ne fröccsenjen szét az útjába kerülő faágakon, esetenként fatörzseken sem. Ezzel aránylag biztos irányú lesz a lövésünk, és elkerülhetjük a kutyánk sérülését is. Ezt szemléltetve bemutatott kétféle lőszerből kiszerelt lövedéket, melyet erőteljes kalapácsütésekkel próbált úgy eldeformálni, ahogy ez a lövés során is megtörténik. Az egyik úgynevezett jól gombásodó lövedék esetében két ütést követően szinte teljesen eldeformálódott a lövedék, míg a másik esetében kb. tíz ütés hatására sem változott jelentős mértékben a keresztmetszet. Kiemelte, hogy ami az utánkeresésnél előnyös, – elsősorban a lőszer tekintetében -, az természetesen a normál vadászat során esetleg hátrányt jelenthet. Mindezeket összefoglalva a hagyományos kalibereket (8×57, .30-06, 7×64, stb.) ajánlja hazai viszonylatban a vadászok és az utánkeresők részére egyaránt. Szabályként fogalmazta meg, hogy nem mindig a legdrágább lőszer egyben a legjobb.

Onofer Attila megköszönte az érdekes előadást, és felkérte Klinkó Nándor véreb vezetőt, hogy foglalja össze pár mondatban a tavalyi lengyelországi versenyén tapasztaltakat. Klinkó Nándor elmondta, hogy a hazai sikerét követően Lengyelországban 8 ország részvételével megtartott 4 napos versenyen képviselhette hazánkat. A 4 napos verseny első három napja szinte csak várakozással telt el. Folyamatosan azt várta, hogy megfelelő sebzés helyszínére hívják ki. A harmadik napon volt egy dermedtre keresése, ami a verseny szempontjából nem volt értékelhető. Az egész versenyt az utolsó napra tette fel azzal, ha aznap sem történik semmi, akkor eredmény nélkül kell hazautaznia. Az utolsó napon csupán egy hibázás helyszínére tudott elutazni, ahol egyértelműen megállapította, hogy nem történt sebzés. Ekkor szóltak neki, hogy egy lengyel versenyző által felhagyott keresésbe esetleg bekapcsolódhat. Mivel tudta, hogy számára ez az egyetlen esély, ezért habozás nélkül elvállalta. A jelenlévők testközelből hallhatták azt az ember feletti munkát, amit a véreb és vezetője a versenyen végigcsináltak. Egy lehetetlennek tűnő helyzetből került ki Klinkó Nándor győztesen, amivel egyben meg is nyerte a versenyt.

Onofer Attila kérte a jelen lévő tájegységi fővadászok véleményét és segítségét az elhangzottakkal kapcsolatban.

Surányi Péter tájegységi fővadász kiemelte, hogy minden törvényi eszköz rendelkezésre áll az utánkeresés elfogadtatásához. Nagy öröm számára ez a mai kezdeményezés, ahol több jövőbe mutató javaslat is elhangzott, továbbá, hogy a jelenlévők mind egy cél érdekében végzik napi munkájukat, az pedig a vad terítékre hozása. Személyesen kezdeményezte a Véreb Egylet, illetve az utánkereséssel foglalkozó cég közeledését, és megállapítható, hogy ez sikeresen megtörtént. Munkája során tovább fogja népszerűsíteni az utánkeresést és törekedni fog annak minél szélesebb körű elfogadtatására a vadásztársadalomban. Fontosnak tartja, hogy bárki, aki utánkereséssel foglalkozik, igyekezzen minőségi szolgáltatást nyújtani, kezdve a megjelenéssel, viselkedéssel és nem utolsó sorban az szakszerű kutyás munkával.

Onofer Attila felkérte Protár András urat, hogy mutassa be az utánkereséssel foglalkozó céget. Protár András elmondta, hogy teljesen váratlanul csöppent bele ebbe a „szakmába”. Mint egyéni vállalkozó, szabadidejében olyan elfoglaltságot keresett, ami szorosan kötődik a vadászathoz. Így került látókörébe az a szálkásszőrű tacskó, amivel most már 100 feletti eredményes utánkeresésen van túl. Mivel azt tapasztalta, hogy sok helyen problémát jelent az utánkeresés kiszámlázása, ezért úgy döntött, hogy létrehoz egy számlaképes, hivatalosan bejegyzett céget ennek pótlására. A cégbe kezdésnek olyan ismerősöket, barátokat vett be, akik komoly vérebes múlttal rendelkeznek. A cég nyitott és remélhetőleg egyre bővülő kezdeményezés, amibe várják azokat a személyeket, akik megbízható, jó és mindenki számára elfogadott utánkeresők. A távlati cél, hogy a nap 24 órájában bármikor elérhető és indítható legyen Veszprém megye, de akár a későbbiekben az egész ország területére utánkereső. Igyekszik a sebzésnek megfelelő kutyát küldeni, ami talán az egyik legnehezebb feladat. Cége már önálló honlappal is rendelkezik, melynek elérhetősége: utankereses.hu

Onofer Attila megköszönte a tájékoztatást és átadta a szót Szentesi József hivatásos vadász vérebvezetőnek, aki önálló kezdeményezéssel rukkolt elő. Szentesi József (a Noszlopi Vt. hivatásos vadásza) tudva, hogy jelentős hiányosságok mutatkoznak a Véreb Egyleten belül az eredményes munkák bejelentésével, dokumentálásával kapcsolatban, az alábbi javaslatot teszi: Veszprém megyében vándorserleg létrehozását tanácsolja. Esetlegesen valamilyen egyéb tárgyi, pénzbeli jutalom kíséretében, melyet minden évben a legeredményesebb vérebvezető részére adná. Reméli, hogy a Véreb Egylet mellett a vadászkamara is felkarolja ezt a kezdeményezést.

Maróti Béla szakbíró kért szót a rendezvény végén, ahol személyes tapasztalatait osztotta meg a különböző versenyekkel, vizsgákkal kapcsolatban. Több ponton javasolja a vizsga szabályzat módosítását, megújítását. Továbbra is nehezményezi, hogy nincs kellő szigor a tényésztésbe vett ebek tekintetében. A folyamatos határidő tologatás nem segíti a szakma kitisztulását, gondolt itt arra, hogy még mindig sok olyan eb kerül VAV vizsgára, aminek nincsenek megfelelő papírjai. Számos egyéb javaslatot is tett, amelyek előmozdítanák a vizsgáztatási, versenyeztetési rendszer egyszerűsítését, átláthatóságát, eredményességét.

Forrás: omvk.hu

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*