fbpx

Ízelítő januári lapszámunkból

0

A Magyar VADÁSZLAP idei első lapszámában ezúttal a tarvaddal kapcsolatos szakmai kérdéseket járjuk körül. A lapot január 3-tól keresse az újságosoknál! Ha nem akar addig várni, akkor pár perc alatt könnyen előfizethet (így a magazin már korábban a postaládájában várja majd), amennyiben ide kattint.

A tartalomból:

– Az országot járva több ízben azt tapasztaltam, hogy a tarvadvadászatot nem igazán veszik komolyan a vadgazdálkodók – írja Szabó Attila e havi vezércikkében. – Sokan egyfajta kényszerű feladatként, szükséges rosszként élik meg, s nem gondolnak bele abba, hogy az állomány minőségét alapvetően befolyásolja a tehenek, ünők, borjak, suták, gidák, juhok, jerkék, bárányok válogatóvadászata. Sajnos sokhelyütt hibás gyakorlatot alkalmaznak, ezért azután hiába az élőhely-fejlesztés, valamint a bikák, bakok, kosok szakmai alapokon nyugvó szelekciója, mégsem sikerül érdemben javítani az agancs- vagy szarv-minőséget.

– Nézzük a makacs számokat. A legutóbbi (2016/2017-es) vadászati évben a vadgazdálkodás országos pénzügyi mérlege pozitív volt. 20,917 millió forintos árbevétel mellett az ágazat 1314 millió Ft kimutatott eredménnyel zárt. Nem is rossz, ahhoz képest, hogy bizonyos évek alig-alig hoztak említésre méltó produktumot az elmúlt tízéves időszakban, de ha egyéb üzleti tevékenységekhez hasonlítjuk, ezzel a 6 százalék körüli bevételhez viszonyított eredménnyel korántsem kiemelkedő. Márpedig a vadászati ágazat is ugyanolyan üzlet, mint az agrárium egyéb szegmensei… A témáról Németh Zoltán ír bővebben.

– A vadászat során szinte kikerülhetetlen, hogy előbb vagy utóbb az ember megsebezze az áhított vadat, úgy, hogy annak felleléséhez kutyát, pontosabban utánkeresőt kelljen hívni. Ezen szakemberek azon túl, hogy értéket mentenek sokoldalú felkészültségről kell tanúbizonyságot tegyenek. Felettébb igaz eme utolsó állítás tarvad esetében, ami első blikkre nem biztos, hogy annyira izgalmasnak tűnik az átlagvadász számára, mint egy bika előkerítése. Pedig…

– Emlékeznek még Fábián Károlyra? Arra a magyar vadászra, aki az USA-beli Ohio államban él, s akivel a VADÁSZLAP tavaly februári lapszámában készítettünk nagyinterjút? Akkor egy fácánhajtáson beszélgettünk a tengerentúli vadűzésről, ezúttal hasonló helyszínen, azonban egy jóval specifikusabb témáról diskuráltunk: a vadpulykavadászatról.

– Új év, új témák. Bár Farkas Tibor kollégánk rovata az eddig megszokott formában megszűnik, a solti szakember képletesen új vizekre evez, amelynek hullámait „meglovagolva” a vadőrökkel kapcsolatos szakmai ügyekről elmélkedik majd lapunk hasábjain, a tőle megszokott karakteres, szókimondó stílusban…

– Többnyelvű, cirka kétezer kötetes vadászati könyvtáramban számos vaddisznó- monográfia található, amelyek mondhatni minden téren remek tájékoztatást nyújtanak eme vadfaj aprólékos megismeréséhez – írja cikkében az ismert szakember, Kovács László. – Legtöbbször a vadászatát, annak különböző módozatait is helyesen tárgyalják. Ezzel szemben viszont a neves szerzők többsége valahogy kurtán-furcsán pár mondattal elintézettnek véli a vaddisznó elejtésére javallott puskákat és a töltényeket. Ezúttal eme utóbbi témáról ír a Svédországban élő író bővebben.

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*