fbpx

Ízelítő februári lapszámunkból

0

A Magyar VADÁSZLAP idei második lapszámában ezúttal az aranysakállal kapcsolatos szakmai kérdéseket járjuk körül. A lapot január 31-től keresse az újságosoknál! Ha nem akar addig várni, akkor pár perc alatt könnyen előfizethet (így a magazin már korábban a postaládájában várja majd), amennyiben ide kattint.

A tartalomból:

– Az aranysakál egész évben elejthető, egyéni és társasvadászaton is terítékre lehet hozni, ráadásul sörétes és golyós puskával egyaránt lőhető. Mégis legtöbbször csak amolyan „szükségmegoldásként” emeljük rá a fegyverünket, ha hajtásba kerül, disznóra várva felbukkan a leshelyünk közelében, netán cserkelés közben „belebotlunk” egy portyázó egyedbe vagy ritkábban falkába. Voltaképpen kevesen próbálják célirányosan vadászni a sakált, holott rengeteg élményhez juttathatja az embert a ragadozóhívás, esetleg a kint hagyott zsigerek melletti feszült várakozás. A toportyánvadászat nehéz műfaj, hiszen ez a kutyaféle predátor igencsak tud vigyázni a bőrére, lévén meglehetősen gyanakvó, óvatos és fineszes vadról van szó. A siker tehát a puskaforgató ügyességén túl a vadászszerencsétől is nagymértékben függ…

– A hazai vadállomány jelenlegi helyzetével kapcsolatosan kevesebb megosztó témát lehet előhúzni a „tarsolyból”, mint az aranysakál térhódítása, még pontosabban: táplálkozása. A zöldruhások egy jelentős része a mielőbbi megoldáskeresést sürgeti, minden túlzás nélkül folyamatosan kongatják azt a bizonyos vészharangot, míg például a tudományos élet szakemberei számos pontban vitatják az erdőjáró Nimródok állításait. E havi riportunkban Baranya megyébe, a toportyánok „hazájába” látogattunk el.

– Az aranysakál kapcsán a különböző területeken dolgozó szakemberek véleménye eltérő. Máshogy vélekedik például a toportyán táplálékpreferenciájáról vagy társas viselkedéséről egy természetvédő, egy állattenyésztő és egy vadász. Februári lapszámunkban Zachán Viktor osztja meg személyes tapasztalatait, amelyeket a Budakeszi Vadaspark aranysakálja mellett szerezett.

– „Rendkívüli – néha még az említett Tótmegyeren is túltevő – nyúlvadászatok járták a Csongrád megyei Pusztaszeren is, ahol nemcsak Árpád apánk tartotta első országgyűlését, nyílván később a nyulak és fácánok is oda gyülekeztek legsűrűbben.” – írta gróf Széchenyi Zsigmond „Ünnepnapok” című könyvében.

– Mészáros Norbert, a Debreceni VSC 38 éves labdarúgója profi pályafutását Pápán kezdte, ahonnan Dunaújvárosba, majd a BKV Előréhez, végül Siófokra igazolt. A 2004/2005-ös bajnokságot a német Energie Cottbusban töltötte, idegenlégiósként, ahol 24-szer lépett pályára, és két gólt szerzett. Akkoriban jobboldali középpályásként játszott, ám miután 2005-ben a Cívisvárosba szerződött, Miroslav Beránek vezetőedző középső védőként szerepeltette, s azóta is ezen a poszton futballozik. Hatszoros magyar bajnok, háromszoros Magyar Kupa győztes, és ötször a Szuperkupát is a magasba emelhette. A magyar válogatott címeres mezét kilenc alkalommal öltötte magára.

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*