Megtörten búcsúznak tőle határon innen és túl a vadászhölgyek. Detky Jánosné – ahogyan barátai hívták, Joci néni – életének 94. évében visszaadta lelkét teremtőjének.
Tiszafüreden nevelkedett, 1949-ben azonban államosították családi birtokukat, így a fővárosba költöztek férjével. A hatvanas években, férje hatására lett vadász, közel három évtizeden át járták együtt a Vértes és a Gerecse erdőit. A nagyegyházi vadászház mindvégig különleges helyet foglalt el a szívében.
Férje, János volt számára az etalon, emberként és vadászként egyaránt. Tőle tanult mindent, amit a vadászatról tudott. Igaz vadászként hitte és vallotta, hogy a vadat szeretni kell, és a legfontosabb érték a mértéktartás. Szenvedélyesen szerette a természetet, a Forrás-rétnél este megszólaló szajkó hangja, amely a szarvasokat jelezte, a legszebb muzsika, a vaddisznó szaga pedig a legfinomabb francia parfümnél is bódítóbb volt a számára. Nem a trófea vagy a vad mérete adja az igazi értéket a vadászathoz, hanem hogy kivel vadászik az ember – vallotta.
Saját bevallása szerint a Jóisten megmentette őt az irigységtől. Vadásztársai mindig szerették, becsülték őt, ő pedig őszintén, tiszta szívből tudott örülni mindenki sikerének.
A VKE Diana Vadászhölgy Klubhoz 2005-ben csatlakozott, amikor a klub második születésnapja alkalmából egy kiállítást rendeztünk a Budai Várban. Hamar magával ragadta az a bensőséges hangulat, a közvetlen stílus, és a vadászat iránti alázatosság, amely a tagokat jellemezte. Örömmel és szeretettel, fáradhatatlanul képviselte a vadászhölgyeket a különböző hazai és nemzetközi rendezvényeken.
Drága Joci,
Búcsúznom kellene, de nem búcsúzom. Tolulnak fel bennem az emlékek és az érzések, az együtt töltött órák, napok, hetek. A közös vadászataink, rendezvényeink, baráti és családi összejöveteleink. Igen, családi. Mert Te sokkal több voltál nekünk, mint egy vadásztárs, de még egy barátnál is több voltál. Mindannyiunk Mamija voltál! A Dianák Dianája. Aki elsimította a nézeteltéréseket, összehozta és mélyebbre fűzte a barátságokat, és megtanította nekünk, hogy mit jelent az emberi tartás.
Nem búcsúzom. Nem tudok búcsúzni, hiszen Te egy személyben képviselted mindazt, amiről az igaz vadászat szól, mindazt, amiről a Diana Klub alapítása óta szól, és mindazt, amiről az emberség szól. Mérhetetlen önfegyelmed és tartásod, örökké derűs személyiséged, szüntelen jóakaratod, tenni akarásod, barátságod és a belőled sugárzó szeretet példa minden vadászhölgy számára itthon és külföldön egyaránt.
Nem tudok búcsúzni, mert hiszem, hogy halhatatlan az, aki éltében ennyi értéket hordozott magában!
Bár nekünk mindössze 14 év jutott 94 földi évedből, de hidd el, mindig itt leszel velünk! Minden közös vadászatunkban, minden rendezvényünkben, minden együtt töltött percünkben. Nagyon szeretünk, Mami!