Alig pár napja, hogy érvényes vadászjeggyel, fegyvertartásival és minden egyéb, a vadászathoz nélkülözhetetlen papírral értek tetten orvvadászokat. Még be is voltak írva az adott területrészre, mikor a rend őrei munkájuk végezvén állították félre “vadásztársainkat”.
Egy “apróság” kivételével minden kritériumnak eleget tettek, amelyek megkövetelik a jogszerű vadászatot. Csakhogy, a gyarló puskaforgatók elkövették a legnagyobb hibát: a vadat ellenségnek tekintették, nem pedig a természet csodájának. Lemészárlandó, agyonlövendő, hússá csupaszított entitássá vált a szemükben az igazi vadász örök szerelmének tárgya.
Hitvány, hentesmunkára irányuló tevékenységük azonban megakadályoztatott: a Pápai Rendőrkapitányság szolgálatban lévő járőrei igazoltatták őket, és ekkor kiderült, hogy miért aggattam ennyi jelzőt rájuk: éjjellátó céltávcső került elő a táskából. Véssük az eszünkbe végre: hála a törvényhozóknak, ez illegális, tiltott vadászati eszköz. Még a hivatásos vadászoknak is csak keresője lehet!
Nem csupán a jogi vonzata a lényeges ennek az ügynek. Két dolgot kell minden, vadászjegyét kiváltó társunknak szentként tisztelni: a vadat és magát a vadászatot. Örvendjünk, hogy ez megtörtént, mert precedensértékű és reméljük, hogy a bíróság ennek megfelelően fog szankcionálni.
Bódi Ábel
