fbpx

A töltények karbantartásáról – mert fontos!

0

Mi, vadászok általában szeretjük a régi dolgokat. Egy patinás vadászkalap, feketére színeződött bőrtarisznya, évtizedek illatát magán viselő lódenkabát – mind-mind nosztalgikus érzelmeket kelt bennünk. Szép és emberi dolgok ezek, de a töltényeknél nem így kellene legyen. E hónapban az oly sokat tárgyalt „skulókról” fogunk elmélkedni, azon belül is a szállításról, karbantartásról, állagmegőrzésről.

Az nem újdonság, hogy a tűzfegyverek történelmének kezdetén a lőport külön tárolták. Mai szemmel nézve az időjárásra érzékeny gyúelegy kezelése igencsak körülményes volt. A már töltött, felporzott puskát nem véletlenül hordták lakatszerkezettel lefele. Aztán kitalálta valaki, hogy egy fémhüvelybe töltsünk bele mindent, ami a lövéshez kell. És amellett, hogy könnyebb – és persze sokkal gyorsabb a fegyvert újratölteni, ezáltal a környezeti hatásokra is érzéketlenebb lett a muníció. Természetesen nem teljesen, azért nem árt manapság is vigyázni rá.

Nem tudom, hogy megfordult-e már valaha a vadászemberek fejében, hogy a lőszereit is karban tartsa? Nem hiszem. Pedig…

Az állagmegóvás a tárolással kezdődik. A jogszabályi előírást szem előtt tartva, a legjobb hely a „raktározásra” a fegyverszekrényünk erre a célra kialakított rekesze. A golyóslőszerek esetében a legkisebb fakk is elegendő arra a százas mennyiségre, amire szükségünk lehet. Persze, az igények vadászati aktivitástól is függenek. Gyári dobozában, szekrénybe elzárva a legjobb helyen van. Ez azért is jó módszer, mert senki meg nem mondja szemre két azonos kaliberű, de eltérő súlyú lőszerről, hogy melyik-melyik. Láttam már rendetlen fegyverszekrényt, öt féle, különböző gyártmányú, kupacba hányt golyós lőszerrel. Lőszertöltők nem rendelkeznek saját kartondobozzal, de számukra is elérhetők műanyagból a muníció tárolására alkalmas dobozkák.

A szállítással abból a szempontból nincs gondunk, hogy a jogszabály kimondja, miként lehet a töltényeket a tárolóhelyről a vadászterületre kivinni. Itt golyós vagy sörétes szempontjából nincs különbség: elkülönítve, úgy, hogy nem legyen szem előtt. A vadászterületen én a tartalék sörétes lőszert mindig hátizsákban cipelem, a mellényem vagy kabátom két első nagy zsebébe pedig azt az aktuális doboznyit osztom el, amit éppen el akarok lőni a következő hajtásban. Soha nem volt még égető szükségem huszonötnél többre. Két hajtás között azután a hátizsákban lapuló dobozok egyikét alkalmunk nyílik a zsebünkbe vagy a tarisznyánkba üríteni. (előfordul azonban, hogy erre nincs mód, ekkor a vadászatvezetőnek jeleznie kell, hogy nagyobb mennyiséget vigyünk magunkkal.)

A töltényövet – habár ikonikus kiegészítőről van szó – én nem nagyon szeretem, mert tapasztalatom szerint lassabban lehet belőle újratölteni, mint a nagyméretű zsebből vagy patkótáskából, de ez is csak ízlés, valamint megszokás és gyakorlat kérdése.

Én a golyós lőszert is a zsebembe pakolom, egy ötférőhelyes tartóba helyezve. Amikor vadászni kezdtem, használtam övre fűzhető tölténytartót is, de ezt idővel kényelmetlennek találtam. Aztán rájöttem, hogy…

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*