fbpx

A szajkók védelmében – a Pilisi Parkerdő válasza cikkünkre

0

Véleménycikk a vadaszlap.hu portálon „Erdőfelújítás szajkókkal – kinek jó ez?” címmel megjelent íráshoz kapcsolódva.

Az erdei ökoszisztéma működőképessége, egészsége szempontjából számos fajnak lehet meghatározó szerepe. Ilyen a szajkó is, mely a történelem előtti időkben is alakította az erdők fafajösszetételét, segítette a makkterméssel felújuló, terjedő tölgyfajok fennmaradását, jégkorszakok utáni visszajövetelét. Sajnálatos az a felfogás, amely egy-egy élőlény szerepét kizárólag egy nézőpontból ítéli meg és figyelmen kívül hagyja azokat a bonyolult kölcsönhatáson alapuló viszonyokat, melyek az erdei ökoszisztémákat jellemzi.

Táplálkozásának vizsgálata és a szakirodalom alapján a szajkó táplálékai között nem szerepelnek a vadászható vadfajok cikkben említett fiatal egyedei (nyúlfiak, fácáncsibék), ez már a szajkó méretei alapján is erősen kétséges. Ha nagyritkán mégis előfordulna, ez egyáltalán nem nevezhető jellemző és jelentős hatásnak. A szajkó táplálékának javát gerinctelenek, elsősorban lepkehernyók teszik ki, ilyen értelemben a többi énekesmadárhoz hasonlóan nagy szerepet játszik az erdei ökoszisztémák stabilitásában, a herbivórok korlátozásában (a szajkó táplálkozására vonatkozó megállapításokat Faragó Sándor Vadászati állattan című könyvének alapján tettük meg).

A cikk állításaival ellentétben az állományba kihelyezett makk a szajkó populációjának táji léptékű növekedését nem okozhatja, hiszen egy makktermő évben a tölgyesekben ennél nagyságrendekkel nagyobb mennyiségben áll rendelkezésére a makk, és ez sem eredményezi a populáció látványos felszaporodását.

Arra a kérdésre, hogy gondoltak-e a kiötlők a természetvédelemre és a vadgazdálkodásra, egyértelműen igen a válasz! Az erdők megújulása és különösen az idegenhonos fafajokból álló erdei- és feketefenyvesek átalakítása ezzel a segítséggel nemcsak a természetvédelem számára hasznos, hanem a társadalom számára is, mivel a természetesebb és stabilabb erdők ökoszisztéma szolgáltatásai sokkal magasabb színvonalúak. A vadászat is profitál belőle, mert az így létrejött erdők több fajnak, gazdagabb élőhelyet biztosítanak, köztük a vadászható vadfajoknak is.

A szajkó vadászata érdemben nem befolyásolja a mezei nyúl és fácán állomány alakulását, viszont a mezőgazdasági nagyüzemi technológia igen. Több helyen bemutatható, hogy ilyen fenyves állományok néhány évtized alatt a szajkó által bevetett tölgyfajok makkjából megnövekedett csemeték segítségével tölgyelegyes lombos erdőkké alakultak át, nagyobb emberi ráfordítás nélkül, a lombos fafajok csemetéi felett a fenyőfák fokozatos kitermelésével, ami hektáronként milliós megtakarítást is jelenthet. A társadalmi elvárásoknak megfelelően az erdőgazdálkodóknak az az érdeke, hogy beavatkozásai minél kevésbé alakítsák át az erdei ökoszisztémát. Jelen helyzetben a gazdálkodói cél, hogy az elöregedett, idegenhonos állományt őshonos, a termőhelynek megfelelő elegyes tölgyessé alakítsuk át. A szajkó alátelepítésének köszönhetően megtehető, hogy a fenyves állományt fokozatosan, gyakorlatilag talajbolygatás nélkül letermeljük, hiszen a fenyves alatt “magától” létrejön a kívánt állomány. A másik lehetőség, hogy a fenyvest tarvágással letermeljük, majd talajelőkészítés után tölgy csemetével felújítjuk. Nem nehéz megítélni, hogy az utóbbi megoldás sokkal nagyobb környezeti terheléssel, az ökoszisztéma drasztikus megváltoztatásával, talajbolygatással, tájképi változással jár. Ráadásul drágább is… Amennyiben a természetes folyamatokra építünk a gazdálkodás során, az egyaránt kedvező a természetnek, az erdőlátogatónak és a gazdálkodóknak is!

Dr. Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettese

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*