fbpx

Egy különleges első

0

Április 22-én terítékre ejtettem el első csolnoki bakom a Gete Vadásztársaság területén. Az idény kezdete óta négy alkalommal hajnali és ötödik alkalommal pedig délutáni vadászattal próbálkoztunk Kohl József hivatásos vadász kíséretében.

Több ígéretes, kímélendő, sőt kapitális bakkal is találkoztunk, illetve egy alkalommal elszalasztottunk egy nekünk megfelelőt. 21.-én délután az ötödik kimenetel alkalmával megpillantottunk egy lőhető bakot a horizonton az előttünk elterülő édesköményben. A köztünk lévő távolságot csökkentenünk kellett, de a bak helyzete nem kecsegtetett sok reménnyel. Mégis meglepően jól tűrte a nagy zörgéssel járó közeledésünket. Már kellően közel voltunk, mikor a vele lévő két tarvaddal együtt futásnak eredt a közeli erdő irányába. Az erdőhöz közel érve megállt, de nem tudtam megcélozni mire újra futásnak eredt a sűrűvel párhuzamosan, ezután a kísérőm kiabálására megállt háttal nekünk és a fejét forgatta.

Nem sokkal később újra nekilódult, de nem az erdőbe váltott be, hanem az erdővel párhuzamosan folytatta útját, ahol az ismételt kiáltásra újra megállt, immár nekünk keresztbe. A lapockáját megcélozva meghúztam az elsütőbillentyűt. A becsapódást hallottuk, de én a bak jelzéséből semmit nem láttam, de kísérőm azt mondta, hogy előre bukott majd beváltott az erdőbe. Pár perc várakozás után megnéztük a rálövés helyét, ahol semmilyen lőjelet nem találtunk…

Lejjebb mentünk a beváltás helyének megtalálását remélve, mire az erdőben egy nagyobb vad elugrását hallottuk. Mivel már majdnem besötétedett és nem találtunk egyértelmű találatra utaló, vagy jól követhető nyomot, úgy döntöttünk, hogy másnap kutyával folytatjuk a keresést. Reggel Oláh Csabával és Alma nevezetű bajor hegyi véreb kutyájával így is tettünk.

Az eb szinte egyből felvette a nyomot és 350-450 méteres vezetékmunka után, odavezetett bennünket a már dermedt bakhoz. 5- 10 méterrel lemaradva követtem őket, és mikor meghallottam, ahogy Csaba dicséri a kutyáját, borzasztóan megkönnyebbültem, és felszabadultan siettem hozzájuk, hogy megláthassam én is.

Ahogy közelebb értem és én is megláttam, csak akkor jöttem rá, hogy milyen különleges bakot is sikerült terítékre hoznunk. Mellső lábait érte a lövés és az éjszaka vélhetően megfojtották és kikezdték a sakálok. Töretátadás és gratuláció után kivittük az erdőből és a társaság telephelye melletti réten készítettünk neki egy szép terítéket, ahol kürtszóval adtuk meg a végtisztességet.

Gálik István

 

Szerkesztőségünk továbbra is várja az élménybeszámolókat az info@vadaszlap.hu címre!

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*