fbpx

Leteszteltük az első, legálisan használt hangtompítót

0

Régóta szívügyünknek tartjuk az olyan ősi, vagy esetleg vadonatúj vadászati módok felelevenítését vagy behozatalát, amelyek a vad érdeke és védelme mellett a legkevésbé sem csorbítják az etika szövevényes és évezredes kereteit. Ezért a Blaser Group Kft. és a Polgári Kézilőfegyver- és Lőszervizsgáló Kft. meghívására lapunk is részt vett az itthon elsőként engedélyezett hangtompító tesztjén.

A legelterjedtebb vadászkalibereket, főleg a sokak által használt középkalibereket azonban csak akkora méretű hangtompítóval lehetne teljesen lecsökkenteni, ami a puska méretét is bőven meghaladná. Hogy miért éri meg mégis használni ezeket a reduktorokat, arról egy kicsit később szólunk, de talán már az eddigiekből is kitűnik, hogy miért alkalmatlan orvvadászatra. Tehát egyáltalán nem lehet vele vadat hangtalanul elorozni. Akinek mégis a rapsickodás okozna örömet, az eddig is megtette máshogy. Hiszen nem állíthatunk rendőrt sem minden szabályosan elengedett lövés mellé… Ezt támasztja alá több kutatás is, melyek olyan országokban készültek, ahol nemrég engedélyezték a hangtompító vadászati célú használatát; és az eredmények igazolják, hogy egyáltalán nem nőtt az orvvadászat.

Hazánk a köz-, azaz a sportvadászok számára való engedélyezésben még csak a hosszú és rögös jogalkotói út elején van, de illő és üdvös, hogy legalább már a hivatásos vadászok – habár egyelőre csak és kizárólag vaddisznó diagnosztikai célú elejtésére – felszerelhetik a szolgálati fegyverükre.

Az egész napos program célja az volt, hogy a lehető legegzaktabb módon derüljön fény minden olyan különbségre, ami csak létezhet a hangtompító nélküli, s az azzal szerelt puska között, legyen szó zajhatásról, pontosságról, célballisztikáról, lövedéksebességről, vagy akár visszarúgásról. Hozzátesszük persze, hogy mindez nem laborban, hanem lőtéri körülmények között zajlott, ugyanis ily módon lehetett a leghitelesebben imitálni a vadászati körülményeket.

Elsőként talán nézzük is, hogy valóban tompít-e és ha igen, akkor mennyit ez a bizonyos eszköz. A hangerő mérését Hamza Emil fegyverszakértő felügyelte, aki a tesztelés során több érzékelővel ellátott hangerő-mérő eszközt használt, amelynek érzékelőit a lövő körül kellett elhelyezni. Több próbalövés után, egy külön erre – azaz lődörejre és más, hasonlóan nagy hanghatású forrásokra – kifejlesztett wave-analyzer program elemezte az adatokat, melyek azt mutatták, hogy átlagosan 20 decibellel csökkenti a hangtompító a lődörejt. A teszt során egy Blaser R8-as volt szolgálatunkra, .308 Winchester kaliberben, amely hangtompító nélkül 136,2 decibellt produkált, hangtompítóval azonban ez az érték 113,1 dB-re halkult. Hogy szemléltessük, a körülbelül 50 dB-es hangerejű hangokat találjuk kellemesnek, a kellemetlen hangerő 100 dB körül indul, és nagyjából 120 dB-nél érjük el a fájdalomküszöböt. Esetünkben ezt úgy kell elképzelni, hogy míg hangtompító nélkül fülsiketítő a lődörej, addig tompítva ez már fülvédő nélkül sem bántó, persze így is igencsak hangos!

Amint ezzel megvoltunk, rá is tértünk a másik vitatott kérdésre, a pontosságra. Száz méteren adtunk le számos próbalövést, hidegen és melegen is. A szóráskép egyáltalán nem változott, ugyanúgy egy kétszázas érmével tudtuk lefedni a lövéseket. Ezen a távolságon még a céltávcsövet sem kellett átállítanunk. Persze nemcsak a lőlapot lyuggattuk, hanem ballisztikai zselét is használtunk, hogy ne érje szó a ház elejét – vagy esetleg fenntartás, mert adódhat a kérdés: ha netán csökkenti a gázok energiáját a hangtompító, az a vad testében meglátszik-e? Nos, egyáltalán nem! A két zselékockában pontosan ugyanolyan minta rajzoltatott, így tehát kijelenthetjük, hogy célballisztikai szempontból a lövedéket egyáltalán nem érdekli, hogy hangtompítós puskából lőtték-e ki, a vad testében ugyanúgy fog viselkedni. A célballisztikai vizsgálatot Kalamár Ödön, a PKLV ügyvezetője felügyelte.

Amiben már számottevő volt a különbség, az a visszarúgás, ugyanis kevesen tudják, de a hang mellett a hátralökés erejét is erősen csökkenti a hangtompító. Erre a találékony gárda egy csúszómérőt épített, ami pontos mérést ugyan nem tudott adni, de kiválóan mutatja, hogy mennyivel jobban kíméli a vállunkat a reduktor, tehát összehasonlításra mindenképpen alkalmas. Ez működését tekintve úgy nézett ki, hogy egy sínben egy állvány szabadon mozgott hosszanti irányba. Amikor a puskát elsütöttük, a visszarúgás ereje egy bizonyos pontig hátra lökte, s ennek mértékét egy filctollal bejelöltük a sínen.

 A kapott eredmény minket is megdöbbentett: több lövés milliméterre pontosan ugyanoda lökte az ellenőrzőlövéseket is, és a hangtompítóval leadottak közel 30 százalékkal kevesebbet csúsztak. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy az eredeti rúgásnak csupán a kétharmadát kapja így a vállunk, ami a „lövésfélő” vadászoknak hasznos lehet, hiszen ezáltal használhatnak nagyobb kalibert, nem kell félniük attól, hogy kékre-zöldre veri őket a puska.

Ezek után már csak a sebességmérés maradt. Mivel a gázok java elnyeletik a hangtompítóban, abszolút jogosan merülhet fel: hogy vajon változik-e a lövedék sebessége, hiszen kevesebb ideig „tolja” azt a mögötte elgyúló töltet. Ezt egy doppler radarral mértük, amely nem csak a torkolati sebességet méri, hanem bizonyos szakaszokon is mér egészen a becsapódásig. Esetünkben több lövés mérése került kiértékelésre, melyek alapján mind a szerelt, mind az „üres” puskával tett lövés esetén is elhanyagolható volt az eltérés. A számok nyelvére lefordítva hangtompító nélkül 820,5 m/s volt a torkolati átlagsebesség, míg hangtompítóval 818,3 m/s.

A különféle hiedelmeket káprázatosan cáfolta a hangtompító: sem a célballisztika, sem a lövedék sebessége nem változik a vadászias lőtávon, a zaj pedig nem eltűnik, hanem halkabb lesz, ezáltal pedig elviselhetőbb. Emellett fontos tény, hogy a vadászpuska hátrarúgása is lényegesen csökken, mely pontosabb lövéseket tesz lehetővé. Márpedig az egyre bolygatottabb erdeinkben a vad nyugalma kulcsfontosságú lesz, főleg úgy, hogy a vadászati nyomás a tervszámok miatt is igencsak emelkedni fog. Egy hangtompító persze nem jelenti, hogy ne ugrana szét a konda, ha 80 méterről lövést teszünk rájuk, de legalább nem durran akkorát a puska, hogy a vadászterület másik felén is sprintbe vágja magát az épp agancsát építő bika. A vad védelmét szolgáló etikánkon és hagyományainkon pedig csorba aligha esik vele, hisz az egyik, ha nem a legfontosabb, amit egy ilyen eszköz engedélyezésével nyer a vad nem más, mint a nyugalom, annak pedig csak üdvös hatása van mind az egyedre, mind az állományra nézve.

Bódi Ábel

 

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*