fbpx

Hatósági áras szarvasbikavadászat?

0

„Az állami erdőgazdaságoknál szeptember 24-től 5 kilogrammos trófeatömegig 50 ezer, afölött pedig egységesen 100 ezer forintért lehet szarvasbikát elejtenie a magyar állampolgárságú magánszemélyeknek. Ehhez nem kell mást tenni, mint a vadászjegyet felmutatni, s az azon lévő QR-kód leolvasását követően a számlázás a rendeletben leírtaknak megfelelően történik. A külföldi vendégvadászok, vagy azok a magyar bérvadászok, akik céges számlát kérnek, továbbra is a hivatalos árjegyzékben feltüntetett „listaárat” kötelesek fizetni.” – olvasható abban a közleményben, melyet a rendelkezés bevezetése előtt másfél órával kaptunk e-mailben. Az elektronikus levélben arról is tájékoztat az illetékes hivatal, hogy a naponta elejthető limit kettő agancsár, aki a magadott mennyiségen felül szeretne lőni, azt kizárólag teljes áron hozhatja terítékre. Végre! A „népjóléti” intézkedések sorába tehát végre bekerült az, amiben legfeljebb csak titkon reménykedhettünk: az egyszeri halandó, kispénzű, valamint a protokollmeghívást jelentő pozícióval nem rendelkező honfitársaink innentől – hála a javaslat jószándékú beterjesztőjének – lehetőséget kapnak arra, amiről korábban legfeljebb sóvárogva áhítoztak. Ez igen! Az üzemanyagok, a csirkefarhát, az étolaj, a kettőnyolcas tej, az „egészséges” életmódhoz nélkülözhetetlen fehérliszt és fehércukor után immár – szigorúan korlátozott mennyiségben – a magyar szarvasbika is felkerült a „kedvezménylistára”. Igaz, ebből nincs hiány, sőt egyesek szerint túl sok „terem” belőle, de hát így két legyet üthetnek egy csapásra a döntéshozók: élénkül a szarvasirtási kedv, és javul a vadászok közhangulata. „A hatósági árak kiterjesztését a többi vadfaj vonatkozásában is mérlegelik az illetékesek” – zárul a tájékoztatóanyag. Már éppen azon kezdtem morfondírozni, hogy melyik területre kezdjem azonnali hatállyal szervezni a vadászatot, amikor hirtelen megszólalt a mobilomon a vekker. Szóval semmi sem igaz az egészből? Csak a gonosz kis álommanók járatták velem a bolondját? Úgy látszik… Mindenesetre andalító érzés volt eljátszani a gondolattal, hogy egyszer talán majd jómagam is vadászhatok a magyar erdőkben, magyar szarvasbikára, annak ellenére, hogy nincsenek tíz- meg százmilliók a bankszámlámon, és nem vagyok egyetlen állami cégnél sem vezető beosztásban. Pusztán egy átlagos „csóró” magyar vadász vagyok… Kár, hogy felébredtem. Fenébe! Lehet, hogy ha megnyomom a „szundi” gombot a telefonomon, még meg is lőhettem volna azt a hatósági áras bikát…
(Megjegyzésként csupán annyit, hogy ha már úgyis a szarvas állománycsökkentése a cél, „odafönt” akár fontolóra is vehetnék a dolgot…)

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*