A Kaisergebirge hegység zergejárta bércei alatt, az Inn folyó völgyében, Tirolban fekszik Kufstein település. Baljóslatú hely mindazok számára, akik valamennyire is ismerik a magyar irodalmat és történelmet. Merthogy a város fölé magasló, 1205-ben épített erődítmény Császár-tornya a 18-19. századokban börtön volt. Közel száz honfi raboskodott ott . A köztörvényesek közül főleg Rózsa Sándor neve közismert – kár volt betyárkodnia –, míg a politikai elítéltek sorában előkelő helyet foglal el a „zsibói bölény”, idősebb Wesselényi Miklós báró és Teleki Blanka grófnő, az irodalmi életünk büszkeségei közül pedig Batsányi János, Czuczor Gergely és Kazinczy Ferenc.
A vadászpuskák „bolondjait” leszámítva alighanem éppen ez a komor épület a legérdekesebb látványosság a magyarok számára ebben a városban. Azonban, akik az érdekes fegyverek iránt (is) vonzódnak, azok – ha felkeresik a „Kufsteiner Waffenstube”-t, azaz Hannes Kepplinger műhelyét és boltját, s éppen szerencsével járnak – felettébb furcsa tolózáras golyósban gyönyörködhetnek. Amennyiben pedig a bankkártyájukon kellően nagy összeg található, akár meg is vásárolhatják maguknak a híres-nevezetes, bár a legtöbb vadász számára kevéssé ismert Kaiserbüchse-t, avagy császárpuskát. Bár a fordítás „császárgolyósként” pontosabb lenne – hiszen csakis ilyen változatban létezik, sörétesként nem –, ám magyarul a sokkal jobban hangzó császárpuskaként híresült el.
Téved, aki azt hiszi, hogy Ferenc Józsefről nevezték el. Nem, a magyar trónon legtovább ülő uralkodónak sosem volt ilyen ismétlője, részben mert kizárólag egylövetű golyósokkal vadászott, másrészt pedig ezt az érdekes szerkezetű puskát akkor még fel sem találták. De mivel a városka telis-tele van mindenféle császáros szóösszetételű helyekkel, valószínűleg a feltaláló éppen ezért maradt ennél. Nem indokolatlanul, hiszen kinézetre bizony a császárok kezébe illő lőszerszám.
De még mennyire az! Ugyanakkor ritkaság a javából.
Én magam mindössze egyetlen egyszer szoríthattam a kezembe ilyen golyóst, mégpedig sok évvel ezelőtt, a budapesti Jókai tér közelében lévő vadászboltban, ami sajnos már nem létezik. Ez a golyóspuska főleg rövidzáras mivolta miatt méltó a figyelmünkre. Nem mintha ilyen meghatározású ismétlőből ne lenne több, hiszen például a Mauser M 66, a Blaser SR 850, a Merkel KR 1 forgó-tolózárasok, valamint a Blaser R93-as és R8-as egyeneshúzású tolózárasok szintén azok.
Az egyik fő eltérés közöttük, hogy a császárpuskánál valamivel sikeresebb, és biztosan sokkal elterjedtebb vetélytársainál a középagytár részben vagy teljesen az elsütőszerkezet fölé került, s abba egyenként kell a lőszereket betenni – például a Mauser M 66-nál, vagy pedig az elsütőszerkezettel építik egybe, s az egész „belsőséget” távolítjuk el a puskából, ahogyan a Blaser R8-nál történik. A Merkel KR 1 esetében elsütőbillentyűstől nyitjuk le a tártartó lemezt, úgy lehet kivenni a tárat. Ezek szükségmegoldások, amiket nem tartok teljes mértékben ideálisnak. De hát, valamit valamiért…
A rövid zár eleve rövidebb, könnyebb vadászfegyvert eredményez, ám nem annyira egyszerű a tármegoldásuk, nehézkes a töltények betöltése és eltávolítása. A konkurens ismétlőkkel szemben az osztrák császárpuska kivehető tára – melynek kapacitását a belevaló töltényfélék hosszúsága és hüvelyüknek vaskossága szabja meg, s általában alapkaliberűekből három fér bele – 
a sátorvas elé került. Noha sosem ismételtem ilyen fegyverrel, de az bízvást csak úgy történhet, hogy a három zárszemölcs elfordulásával reteszelő zárdugattyút már amikor kinyitjuk és hátra mozgatjuk, vele tart a tár legfölső tölténye is. S amikor eléri a leghátsó pontot, akkor a zár előre irányulva, visszatolva immár a helyére löki a muníciót; bele a tölténykamrába.
Módfelett érdekes megoldás, ámbár nem tudom, mennyire biztos. Noha rengeteg vadászemberrel találkoztam jó hosszúra nyúlt vadászpraxisom alatt, Magyarországon is, külföldön úgyszintén, de közülük senki sem rendelkezett császárpuskával. Annyira ritka!
Így nem tudok erre az ismétlési, csőre töltési módra se jót, se kevésbé jót mondani. Nem ismerem. Elvileg rendben van, különösen úgy, hogy nem nagy példányszámban készül, hanem egyesével, megrendelésre. A műhelyben remekített golyósok „időt rabló” ellenőrzések egész során esnek át (amit persze a vevővel fizettetnek meg), így hibás darab nem kerülhet ki a manufaktúrából.
Azonban ennek a puskának korántsem ez az egyetlen érdekessége. A biztosítása – részben legalábbis – szintúgy annak számít. A zárdugattyú meglehetősen „bumszlinak” tűnő hátsó végződésén, jobboldalon, találunk egy kis kart, annak elfordításával feszteleníthető az ütőszegrugó. Tehát akár csőre töltve is biztonsággal cserkelhetünk vele. Már csak azért is, mert ezen felül még egy – általában inkább félautomata pisztolyoknál alkalmazott – markolatbiztosítást szintén találunk rajta! Csak akkor sül el a golyós, ha azt az ergonomikusan kialakított alkatrészt benyomjuk, és hozzászorítjuk az agyazáshoz.
Ennél több meghökkentő megoldást szerencsére nem alkalmaztak ennél a puskánál. Persze, ennyi pont elegendő, hogy karakteresen elüssön minden más tolózárastól. Az elsütőszerkezete egybillentyűs, gyorsítós. A ravasz előretolásával válik szuperérzékennyé, melynek értéke a billentyű előtti kis csavar segítségével állítható. A zárfogantyúja hasonlít a Mannlicherekéhez, mutatós, kissé kanálformájú. Agyazása kétrészes, válogatott diófából készül, és gumiagytalpban végződik. Pisztolyfogású, pofadékos, a megfelelő helyeken rovátkázással vagy pikkelyezéssel, ahogy a megrendelő óhajtja. A hidegen kovácsolt cső hosszúságát szintén a leendő tulajdonos szabja meg. Annak aljára forrasztják a mellső szíjkengyelt. (Míg a hátsó természetesen a tus aljában rögzül.) A csövön rendszerint nyílt irányzék is található, bár a vevő eltekinthet tőle. Széles kaliberválasztékban kapható.
Egy árverésre bocsátott császárpuska technikai adatai: a .30-06 Springfield töltényhez kamrázott, 650 milliméteres csövű puska teljes hossza 104,5 centi. Oldható, „befordítós” szerelékkel rárögzített, 1,5-6×42 Zeiss Diavari optikával, de üres tárral a tömege 3,9 kilogramm.
Tetszetős fegyver, bár az általam látottak mind irgalmatlanul „túlvésettek” voltak. Minden létező külső fémfelületre – persze a cső kivételével – mélyvéset került. Olyan túlburjánzásban, ami véleményem szerint már „sok a jóból”.
