fbpx

Pasztázzunk?

0

100-200 lövés után az alapkaliberek, 40-60 lövést követően pedig a nagy sebességű, nagy teljesítményű lőszerek – különösen 960 m/s csőtorkolati sebesség felett – már számott evő tombak-lerakódást hagynak a csőben. A környezetbarát rézlövedékek jórésze szintén komoly anyagmaradványokat produkál, akár már 20-40 lövést követően is. Ezzel, ha egészen minimálisan is, de szűkül a cső belső átmérője, és drasztikusan megnőhet a súrlódás, egyúttal a cső hőterhelése, romlik a szóráskép, oda a pontosság.

A tisztítatlanság komoly hatással bír a cső élettartamára, ezért nélkülözhetetlen a precíz, összetettebb „nagytakarítás”. Többféle módszer ismert, több-kevesebb eltéréssel, az egyszerűség kedvéért azt írom le, ami nekem az elmúlt csaknem harminc év során bevált.

Amikor a fenti lövésszámokat elérem, a csőkígyós száraztisztítással kezdem a műveletsort. Ezután a kalibernek megfelelő, méretpontos, jó minőségű Raetz csőkefével folytatom, de előtte fegyverolajat csepegtetek rá, hogy csökkentse a súrlódást, és segítsen fellazítani a lövedékköpenyből visszamaradt tombak-maradványokat. Óvatos duhaj vagyok, ezért nem oda-vissza húzom a csőben (mert féltem a torkolatot), hanem mindig a töltényűrtől kezdve a torkolat irányába egy határozott mozdulattal áttolom a kefét, majd letekerem, kiveszem a tisztítóvesszőt és kezdem elölről. Ezt 15-20 alkalommal megismétlem, azután féktisztítóval alaposan átöblítem, zsírtalanítom a csövet, mert ez létfontosságú a kémiai, vegyszeres tisztításhoz.

Ehhez speciális rézoldó hatású szerekre van szükség, ami lehet habot képező Forrest Milfoam, vagy normál folyadékállagú, mint például a Bore Tech Eliminator vagy a Ballistol Robla Solo Mil, nekem ezekkel van tapasztalatom, ezeket szoktam használni. A habot csak be kell fújni, és az kitölti a csőbelsőt, aztán szépen lebomlik, a rézötvözettel kölcsönhatásba lépett vegyszer hatására kékes színű folyadék hagyja el a csövet. Érdemes a puskát ilyenkor úgy elfektetni, hogy a csőtorkolat fele lejtsen, a torkolat alá pedig nedvszívó papírt vagy eldobandó rongyot ajánlott fektetni, ami felitatja a kicsorgó szermaradványt. A folyékony oldószeres csőtisztítót VFG filckoronggal szoktam felhordani, utána kicsit várni, hadd fejtse ki a hatását.

Soha ne keverjük az ammónium, illetőleg a petróleum alapú oldószereket, mert egymással reakcióba lépve olyan szerves sav képződhet, amely a barnított csövekre nézve káros hatású.

A feloldott réz, illetve tombak kékes színűvé változtatja a fehér tisztítókorongokat, amit addig cserélgetek minden kihúzás után, amíg végül az utolsó tiszta nem lesz. Szükség szerint az oldószer felvitelét többször megismétlem. Lehet úgy is, hogy szilikondugóval lezárjuk a csőtorkolatot, és feltöltjük a csőfurat belsejét oldószerrel, de ez inkább erős lerakódásnál lehet jó megoldás. Kellő gondossággal eljárva, ha a folyamat végén az üvegébe felfogjuk a használt vegyszert, azt esetleg még egy alkalommal újra felhasználhatjuk. (Mivel azonban én nem engedem, hogy fegyvereim csövében makacs lerakódás keletkezzen, bevallom ezzel a módszerrel eddig még soha nem éltem.)

Visszakanyarodva a szokásos oldószeres tisztításhoz, amikor a csőből már nem kék színű filckorongok bukkannak elő a tisztítópálca vagy a csőgörény végén, az utolsó, ám rendkívül fontos mozzanatként féktisztítóval elvégezem a „vegyszermentesítést” és egyben a zsírtalanítást. Végül vékony olajfilmmel kezelem a csőfuratot, és így teszem a szekrénybe. Persze vadászat, illetve lövés előtt ne felejtsük szárazra húzni!

Nem feltétlenül minden kémiai tisztítás után, de néha hasznos a pasztázás. Ennek során először puha, nedvszívó csőkefével vékonyan felhordjuk a pasztát, pár percet várunk, majd határozott mozdulattal, megállás nélkül toljuk át a csövön a kalibernek megfelelőnagyságú filckorongot.

Egyesek szerint, ha a pasztázás közben megtorpanunk (megállítjuk a filckorongot) a csőben, azzal tönkre lehet tenni egy precíziós csövet. Szóval, a cső teljes hosszán egy határozott mozdulattal, végig egyenletes tempóban, folyamatosan haladva toljuk végig a filcet a töltényűrtől a torkolatig, 20-30 alkalommal. Közben érdemes egyszer-egyszer korongot váltani.

Aki még nem csinálta, alaposan meg fog lepődni! Ha eddig azt hitte, tiszta a puskájának a csöve, a paszta meg fogja mutatni, hogy mennyire nem az. A művelet végén féktisztítóval tökéletesen el kell távolítani a paszta maradványát a csőből, majd legeslegvégül fegyverolajjal kezelni.

Aki attól fél, hogy elrontja a cső pasztás tisztítását, a nagytakarítást, nyugodtan forduljon puskaműveshez, mert helytelen gyakorlatot alkalmazva többet árthatunk a puskánknak, mint amennyit használunk neki!

S.Sz.

Megosztás

A szerzőről

Reagálj

*